Nem azért írom verseim
Nem azért írom verseim, mert olthatatlan vágyat érzek
a halhatatlanság iránt, és büszke mellel állok félszeg
szerénység szülte barikád legtetején, akár a harcos,
kinek homlokán ott a jel: kiválasztottként te csak alkoss!
Nem azért feszülök napok sűrű sodrától felajzottan,
roppant energiák nyomán hajszolva magam egyre jobban
tépelődőn és szörnyű kínban, mondatokat betűkre bontva,
összerakni képtelen dühben reárogyva a betű-romra,
mert a szent láng sikerbe hajt, s nekem a szürkeség a végzet,
tükörbe kényszerülve arcom, örökkön önmagamra nézzek,
vádolva minden napszakot, melyben meddő-néma a tollam,
arcul- csapván a missziót, bölcs rímeim viharba szórjam.
Engem nem sürget semmi jel, nem vezérelv nékem a rögtön,
nem ösztönöz a szabad tér, nem kell önként börtönbe szöknöm.
Szép új világra kattanok, nyugalmam bölcs, szerelmem röpke,
győztes csatáim nincsenek, röviden élek, ám örökre
megtart engem a hangulat: sorsom jövőbe metsző álma.
Felriadva sem gyűlölök, és hogyha lelkem kiabálna
segítségért, lepisszegem. Barátommá válik a helyzet,
kart-karba öltve ballagunk. Ha fáradok, írok egy verset.
Nem azért írom verseim, mert bennem a vágy olthatatlan
arra, hogy létem fényeit, ragasztva - fűzve, hátrahagyjam.
Amíg apró és súlytalan, magánvádas pereim folynak,
időm nem marad arra sem, hogy üzenjek az utókornak.
Megmunkál engem a jelen, körülöttem vadul az élet,
kimondani bár nem tudom, de leírom, hogy néha félek.
Gyakran rám tör a zivatar, végigvág rajtam szele sodra,
didergek hűs papír felett, golyóstollamba kapaszkodva,
reménykedve, hogy tán a baj énvelem távoli rokon csak,
s esélyem lehet bár merész, nem tehetek olyat, hogy rontsak
ezen. Talán a sorsomon rajtam kívül nem ronthat senki?
Ígérem és meg is teszek, mindent, amit meg lehet tenni,
hogy a világ olyan legyen, amibe én is beleférek,
s ha néha megmar az idő, tisztuljon véremmé a méreg.
Tar fejemre nem hull babér, lábam nyomán nem bomlik mirtusz,
bennem világos rend dohog, kavarogjon hát kint a cirkusz.
Szeplőtelenné fényesít, hogy elkerülnek holmi díjak.
Hisz azért írom verseim, mert nem tehetem, hogy ne írjak!
Hozzászólások
Braunel
2012, április 4 - 20:45
Permalink
Emlékszem, ennek hatására
Emlékszem, ennek hatására írtam meg a Késztetés c. versemet ...
És itt is megköszönöm, hogy megírhattam ...
grendorf
2012, április 6 - 09:37
Permalink
Köszönöm, Barna! Ezt a
Köszönöm, Barna! Ezt a versemet fontosnak tartom, jóllehet - az itteni megítélés szerint, melyet igen méltányosnak tartok - némi kívánnivalót hagy maga után. Nem tudom, hogy baj, vagy sem, de úgy érzem, ha hozzányúlnék rontanék rajta. Magyarul: a tehetségem kevés arra, hogy ebből többet-jobbat hozzak ki. A véleményed azonban hitet ad, mert ha vannak a versben továbbgondolásra érdemes elemek, a helyzetem nem reménytelen.
lnpeters
2012, április 6 - 11:21
Permalink
Bizony, ezért
Bizony, ezért írunk...
Csakis ezért!
Gratulálok a vershez!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2012, április 6 - 11:22
Permalink
Gratulálok helyettem is
Gratulálok helyettem is írtad! miszinéKata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
grendorf
2012, április 8 - 10:52
Permalink
Köszönöm. Ezek szerint osztod
Köszönöm. Ezek szerint osztod a véleményem. Ez megerősít a hitemben, hogy van értelme verset írnom.
grendorf
2012, április 8 - 10:53
Permalink
Ennél nagyobb dícséret nem is
Ennél nagyobb dícséret nem is kell! Köszönöm!