Örökkön- örökké

Széllel szemben, esőben ázva,
kavicsot rugdalva vársz a csodára.
A holnap elé félve tekintesz,
nem tudod, Isten mit tervez, mit tesz.
Egyszerre támad a múlt s a jövő,
keresztre feszít a tér s az idő.

A fák fölött és a zörgő avarban
ha szélcsend vagy szél vagy égi vihar van,
fölötted, alattad és benned is él
a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.
Minden a tiéd, mi kéne még?
Beszélsz vagy hallgatsz, megóv az ég.

Kezedben a mécses, őrizd a lángod,
Megvilágítod az egész világot.
Éteri lények kórusa körben,
magadat látod az isteni tükörben.
Minden út összefut s hazavezet –
Angyalok körötted s Isten Veled.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Kornélia!

Gratulál a szerkesztőség a versedhez!

hubart képe

Szép, filozófikus versedhez gratulálok.

Szeretettel, Feri

Kedves Feri,

köszönöm szépen; hozzászólásod jólesett.

Szeretettel:

  Kornélia