Összetört álmok
Beküldte Bel Corma - 2011, november 13 - 12:26
Halk szellők, fülébe méla dallamot súgjatok,
hulló fák sírjára barna takarót szórjatok.
Bágyadt nap, kérlek, csak lágyan mosolyogj le rája,
s bíbor fényed csillámából szülessen az álma.
Szürke felhő, dermesztő könnyed most érte hulljon,
s tiszta fátyolként önzetlen lelkére boruljon.
Vén földanya, hűs karjaid már oly búsan várják,
s testével együtt szellemét is szívedbe zárják.
Hozzászólások
Sea (nem ellenőrzött)
2011, november 13 - 16:26
Permalink
Gratulálok a nagyon szép
Gratulálok a nagyon szép versedhez!
Bel Corma
2011, november 13 - 16:30
Permalink
Kedves Ildi! Köszönöm, ez
Kedves Ildi!
Köszönöm, ez nagyon nagy megtiszteltetés számomra! :)
Bel Corma
Zajácz Edina
2011, november 21 - 09:06
Permalink
Bel Corma rajongó lettem, de
Bel Corma rajongó lettem, de ne árulj el senkinek :))
Bel Corma
2011, november 21 - 17:42
Permalink
Köszi Edina, ez jólesik! :)
Köszi Edina, ez jólesik! :)
Justice
2011, november 25 - 21:43
Permalink
Fájdalmas "mulandósága"
Fájdalmas "mulandósága" ellenére, ringatóan szép. Gratulálok.
Cseri János
Bel Corma
2011, november 29 - 09:21
Permalink
Köszönöm Justice!
Köszönöm Justice!
Haász Irén
2012, július 30 - 19:10
Permalink
Ez egy szépséges, lágy
Ez egy szépséges, lágy búcsúztatás...
Szívből jött, az biztos.
Nagyon tetszett.