Piéta

Verset írni most nem tudok.
Nincs szó, mely leírná mind, mit érzek.
De körülvesznek az angyalok,
és imádkoznak, ahogy kértem, érted.

Helyettem most is ott vannak veled,
de szívük szívem ütemére ver.
Hogy kezed megfogják, megengedheted -
kezükben az ostya, s a megváltó kehely.

Fájdalmad úgy érint engem,
mint túlélő hattyút a párja halála.
Bár kezed kezemtől még megérintetlen,
amíg lélegzem, nem leszel árva.

De a kép, ami szép, s szép marad talán:
anya és fia piétája.
Bár köztük az ős, égi óceán,
egymásban élnek, s a szívük kitárva.