Révbe értem
Beküldte Koránkelő - 2016, május 3 - 13:43
Gyermekkorom: lecsöppenő harmat.
Felszívja az emlékek virága,
de szellőztet, pitvara kitárva
a dobbanó szívnek. Mert a múltat
őrzi és tartja, akár a vérkört.
Bennem van, él a tegnapi élmény.
Vezetek, de az útról letérvén
sem borulok fel, nem vagyok megtört.
Segít, amit kaptam: merev célok.
Hajszálrepedés, és észrevétlen
hiba csak vágyam, hisz révbe értem.
Nem építek, de sátrat se bontok.
Hozzászólások
hzsike
2016, május 3 - 13:46
Permalink
Kedves Robi! Szerkesztőségünk
Kedves Robi!
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Szeretettel:Zsike :)