Szabadesés -
Beküldte ermi-enigma - 2014, május 19 - 17:22
A megcsendesedett éjben vihar söpört át,
a csatakká ázott fűre letört ágak lógnak,
furcsa csend töri szerte-szét most az aurát,
valahogy más íze lett a születendő szónak.
S nincs vége, valahol a hegyek alján dühödten
fordulnak vissza a fekete felhők és hoznak
esőket az aggkoros panelek falára, hidegen
csapódik arcomba a permet, a fények halványak.
Furcsa világ ez, dobozokba gyömöszölt létek
sírnak, elfelejtve a vágyakat és álmokat,
az utcán lehajtott fejjel járnak, lassan lépnek,
mintha szégyellnék, hogy élnek, élő-halottak.
Furcsa világ ez, az erkélyek sorát számolom,
a térhatás vonalakat fon össze, beszűkít,
onnan fentről nézve más világ ez, vonzó beton,
megigéz s egy zuhanásban a nyomor felsikít.
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2014, május 19 - 17:24
Permalink
Kedves Alkotó! Gratulálok,
Kedves Alkotó! Gratulálok, versed felkerült a Parnasszus méltó helyére!
Szepesi Zsuzsanna
ermi-enigma
2014, május 19 - 20:13
Permalink
Köszönöm szépen Zsuzsanna....
Köszönöm szépen Zsuzsanna....