Szégyenlős szerelem
Beküldte ermi-enigma - 2015, február 12 - 15:24
Valaha szerettem, volt mikor temettem, virágok nyílnak síron,
néhány szó megmaradt, lelkemben megtapadt, múlt-időm visszahívom,
zaklatott képzelet fest fekete eget, harcomat magam vívom.
Nevedet ismétlem szépséges szerelmem, imám kezdődik vele,
nyugtalan éjszaka, hajnalba zuhanva, nincs megnyugvásnak jele,
a napot sem várom, ősz-esőben ázom, dermeszt a tél hidege.
Emlékszel szavadra, régi önmagadra? Egymást hittük öröknek,
csak nekünk szólt a dal, leomlott minden fal, áldoztunk a gyönyörnek,
múlt-idő lett minden, szégyenlős szerelem, felfénylenek a könnyek.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, február 12 - 15:29
Permalink
A Szerkesztőség nevében
A Szerkesztőség nevében szeretettel gratulálok szép Balassi-strófáid méltó helyre kerüléséhez. További sikeres alkotó munkát kívánok
Haász Irén