Szellem-randi

Fák között a bőregér ma táncba jár;
rég kihunyt a fényes égi lámpa már.
Más dereng helyette, béna, sárga folt,
ághegyére tűzve, lám, az árva hold.

Éji csendre várt a táj, a lomha lomb,
ám a fenti templomóra gongja kong.
Kripta zárja most kinyitva hirtelen,
szellemekkel éledő a cinterem.

Néma sírban unta már a rút halált,
fényvilágba visszaútra nem talált -
férfi szája áll a szóra: "Démonom,
vágyaimnak új, lidérces álma nyom.

Rég akartam ezt a percet önnel itt,
csontkezemmel eltörölni könnyeit.
Lent a sírba' bűnös eszme nem terem,
mást adok ma önnek: itt a szellemem."

"Jaj, de kedves úri gesztus, ó uram,
bár a hang az árnyvilágban elsuhan,
bűnben éltem, édes álmaim között,
jóllehet, hogy érdekekbe ütközött.

Nézze el, ha többre vágyom, mint a szó,
férfiölbe ülni most is izgató"
- szólt a démon. Égnek alja már derült,
s pirkadatra hűs szelével elrepült.