Szentségben

  Idézőjeles versszakokra gondoltunk...Bár ez lehet megszólalás.. de akkor gondolatjel is kell!

Köszönöm Edinám én is! S még egyszer gratulálok szívemből!

Bocsánat, hogy bekapcsolódom, de szerintem az egy félreértésből adódott.

Ha egy levélidézet (képzeletbeli), akkor nem kell gondolatjel, sőt, ha valaki megszólal, akkor sem, szerintem:

Petőfi Sándor: Helység kalapácsa

Réműlve kiált
A cselédi szobába:
„Panni te! kelj fel,
Rakj tüzet, és melegíts téglát...
De szaporán!”

Itt sem volt, tehát helyesen hasnáltad így.
Talán a szerkesztőtársunk arra értette, hogy nem tudta, kitől idézel, mert nem volt számára érthető, hogy azt valaki mondja, gondolja vagy idézi más költőtől. (bár "az asztalán üzent" valamiféle üzenetre utal). Ebbe nem mennék bele, nem találgatnék, csak egy Petőfi idézettel akartam rávilágítani, hogy ahogy leírtad, az jó.
 

Szerintem akkor kell gondolatjel,  ha a szerző előzöleg, vagy közbevetve utal egy személy megszólalására. Mivel itt nem az az eset áll fen, hanem egy hátrahagyott levélből idéz a szerző, elég az idézőjel. 

Szép versedhez gratulálok!

Mivel ezen a felületen minden észrevételhez bárki hozzáférhet, legyen elég itt annyit megjegyeznem, hogy azokhoz csatlakozom, akik nem találtak kivetni valót az írásjelek használatában. Nem pontosan értem, mi lenne a probléma, hiszen az idézett szöveg forrására még az előző versszakot lezáró kettőspont is utal. Gratulálok a jambus pontos használatához, úgy, hogy a szigorú formai kötöttség nem törte meg a gondolat folytonosságát.

 Csak kiegészítés!!

     "A szépirodalmi művekben gyakori párbeszédeket és a szereplők gondolatait többféle módon hozhatjuk az olvasó tudtára. Itt most a leggyakoribb, és leginkább követhető formát fogom részletezni. Nincsen ugyan kőbe vésett szabály, de figyelembe kell vennünk a már kialakult szokásokat, így az attól való eltérés leginkább az olvashatóságot rontja, és ki az, aki arra törekszik, hogy nehéz legyen a művét elolvasni? A szereplők beszélgetését tulajdonképpen idézzük, mégsem idézőjellel, hanem gondolatjelekkel kezdjük. Amikor szereplőt váltunk, új sorban, új gondolatjellel jelezzük az olvasónak. "  - lehet olvasni egy cikkből.

  Így folytatja: - " Egyetlen dolog van még, amiről nem esett szó, ez a szereplők gondolatainak idézése. Ajánlott megkülönböztetni a kimondott és kimondatlan szavakat, és bár erre is több módszert használnak az írók, két főbb irányvonallal találkozhatunk a leggyakrabban. Az egyik szerint a kezdő gondolatjel elhagyása mutatja, hogy itt bizony gondolatokról van szó. Ennek az a hátránya, hogy egy hátravetett idéző mondat híján nehézkes lehet a szereplővel való összekötés, ezért elhagyhatatlan az idéző mondat."

 http://karcolat.hu/blog/aardvark/kozpontozas_idezes_es_parbeszed

Az a gyanúm, hogy ez az idézet egyértelműen prózai művekre (regény, novella) vonatkozik. A gyanúmat éppen az idézett vélemény egy mondata támasztja alá: "Amikor szereplőt váltunk, új sorban, új gondolatjellel jelezzük az olvasónak." Ilyen szabály versre nem vonatkozhat. Azzal együtt hasznos a kétségeket tisztázni, én is tanultam az esetből.

Csak annyit még hogy az angolban pl. Idézőjellel írják a prózában is, nem írnak gondolatjelet.

Látom felkeltette az érdeklődést a versed, el kell mondjam, az anyás versek a gyengéim. Csodálom az alkotókat, hogy mindenről az anya jut eszü(n)kbe.

Engem megfogott. 

Gyönyörűen ritmizáló vers, pontos jambusokkal, és szép hangulattal.

Nagyon tetszett. Minden a helyén van...

De jó, hogy Joe megtalálta ezt a versedet, kedves Edinám, ez egy csoda! Gyönyörűség volt olvasni. Nagyon nagy élmény, nagyon tetszett.

Szeretettel  gratulálok!

Ölellek! Zsike :)