Szerelem dala

Elveszett nyáridő, emlékben pihenő, izzadó nyári képek,
varázsló őszutó, dombokra felfutó utakon páros léptek,
fülemben suttogás, oly édes vallomást hallgattak éji fények.

Lehullott lombokkal tarkított domboldalt búcsúzó édes álom,
sikító hideg szél fagyosan keresgél, süvítve szánt a tájon,
szerelmek hallgatnak csendben a hó alatt, elmúlt már rég Karácsony.

Kismadár felzengő éneke ébresztő, nap nyújtja léptét lassan,
kibújó hóvirág, bókoló barkaág hirdeti, hogy tavasz van,
rügy pattan felettünk, megszólal szerelmünk, s csendül fel madárdalban.