Szétfoszlik
Beküldte Cinti - 2015, március 26 - 20:42
Fűzfák magaslanak partján,
ülve nézem: ring egy hullám.
Fodrozódó víz, e táj édenem,
a hajnal fénye csillan térdemen.
Nyújtózom: lássam arcomat,
vállamra fürtök omlanak.
Tükrömön ezernyi levél-csónak,
a távolban felröppen egy kócsag.
Lefekszem, elernyed a test,
az árnyékomat ne keresd.
Nap-ecset színezi ki a fákat,
rózsaszín virág illata árad.
Habcsókokba hímez a szél
felettem, jég-színre hűltél.
Vonásaidat látom a fényben,
íriszed szürke a kéklő égen.
Rám se nézel, szemed nem lát,
fürkészed a hegyek nyakát.
Hallgatásod boldogságom mérge,
könyörgök nézz rám, csak nézz rám végre.
Megborzong a lég hirtelen,
lebegsz fekete fellegen.
Kövér vízcseppek hullanak elém,
szétfoszlik arcod az ég peremén.
Hozzászólások
hzsike
2015, március 26 - 20:46
Permalink
Kedves
Kedves Cinti!
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, és nagy szeretettel köszöntelek, köszöntünk. Érezd jól magad itt!
Zsike :)
Cinti
2015, március 27 - 17:00
Permalink
Kedves, Zsike! Köszönöm
Kedves, Zsike!
Köszönöm szépen a köszöntést és az értékelést! Nagyon tetszik az oldal.
Cinti
Haász Irén
2015, március 28 - 16:31
Permalink
Szeretettel üdvözöllek
Szeretettel üdvözöllek körünkben. Szívesen olvastam verseidet.
Cinti
2015, március 29 - 16:24
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!