Szívem madara

Szabadon engedem szívem bús madarát,
útjára bocsájtom, mint legényt a család.
Vezesse az Isten, nehéz próbát álljon,
kietlen mezőkre lágy hangját varázslom.

Repüljön az égig, tudja meg, hogy szép-e,
szerelmet hozzon el énnekem cserébe.
Dédelgetem akkor, mint fiút a leány,
s dalra fakad bennem fészeknyi csalogány.