Szívkötelék

 
Ma lángvirágos éjszakába lobban,
s a télbe írja dallamát a lét,
mosoly parázsa éget, és a szomjam
erős karodban úgy repíti szét
 
a vágy hevébe olvadó valómat,
akár a fény a csillagok ködét,
a lélek álma táncra kél, s hajózhat
gyönyört hasítva, szenvedély ölén.
 
Ha mégis egyszer éj taván kifogja
idő halásza hófehér neved,
imámba zárva szíved itt dobogna,
 
enyémmel égben egybeköttetett,
örök pecsétje csókod, óv naponta,
ragyogja rám a hálaéneked.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Csilla!

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez!

Öleléssel:Zsike :)

Csilla képe

Kedves Zsike,

köszönöm szépen a segítségeteket, öröm volt Veletek közösen létrehozni! 

Léleköleléssel :)

Csilla

Mysty Kata képe

 Nagyon szép szonett, viszlek is..el!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Hálás köszönetem, hogy előhalásztad ezt a majdnem egyéves verset, drága Kata!  Ritkán olvasgatom a saját verseimet, de most kivételesen jólesett! :-)))  Köszönöm, ha megosztod, azt is! 

Schvalm Rózsa képe

Drága Csilla!

Gyönyörű a versed, szívből gratulálok! Rózsa

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csila!

De jó hogy megtaláltam e csodás verset, köszönöm.

Erzsike

Csilla képe

Rózsa, Erzsike, szívből köszönöm mindkettőtök figyelmét és sorait. :)