Szürkére ébred

 
Szürke az aszfalt, tócsatükörrel
villan az ég, zeng téli mesével,
köd kavarog, bús utcai zajjal,
tűzfalakon már cseppen a hajnal.
 
Fellegek ülnek rá az ereszre,
pislog a lámpa fényt dideregve.
Ébred a csend is, koppan a gangon,
érc kalapál egy messzi harangon.
 
Szusszan a kémény, füstje ma lomha,
égfele' ásít, zsákja bevarrva,
rőt cserepekre hajlik a reggel,
lent a sinekről' lárma sikolt fel.
 
Lógnak a fények, szürke a város,
zsong a megálló, illata álmos.
Mostoha szellő libben a parkon,
járdaszegélyre ködpalotát von.
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kedves Titus, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, a Szerkesztőség nevében.

hzsike képe

Szeretettel gratulálok remek ritmusú versedhez én is, kedves Laci. :)

Zsike :)

Csilla képe

Pergő ritmusú ébredés a szürkesége ellenére.  Mármint nem a vers szürke, hanem a 'lógó fényei' .-)) Gratulálok.

Koránkelő képe

Gratulálok ehhez a szép, dallamos vershez! Üdv: Robi

Mysty Kata képe

 A szürkeség csodája!!Gratulálok szeretettel!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"