Temettem
Egy véres, üvöltő húscsomónak
anyám kívánt elsőnek boldog életet,
mikor a rá kirótt szenvedés után
a kezébe vett, aztán másfél évtized,
és rájött - az átka vagyok, ő csak
egy áldozat, kit nőként a szülés
tönkretett, fejemre olvasta,
anyát temettem akkor.
Apám mindig kis-embernek nevezett,
kérges tenyere simította arcom,
mélybarna szeme mosolygott, ha volt idő,
mert ő volt az, aki soha nem pihent,
aztán elengedte a kezem, nem vezetett,
már életbe fáradva szíjjal nevelt,
apát temettem akkor.
Kezem kulcsoltam imára és kérdeztem,
pap-szolga fegyelmezett,
- Isten nevét mocskos szádra ne vedd!
És megértettem, kérni tilos, csak
térdelni szabad, imádni alázattal,
Istent temettem akkor.
Érzem-félem az időt, de kihúzom magam,
hallom már, hogy fájó sípolássá
változik a régi ritmus,
egyenes lesz holnapra a hullámzó vonal,
engedd hát el kezem, ints búcsút, menj,
magam temetem most.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2014, május 21 - 19:51
Permalink
Kedves Imre, versed
Kedves Imre, versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok!
Edina
Haász Irén
2014, május 22 - 11:16
Permalink
Nagyon tetszett a versed,
Nagyon tetszett a versed, hatásos, és egyenletes színvonalú, jó tartalommal, következetes gondolattal végig, szívből gratulálok!
baramara
2014, május 22 - 12:14
Permalink
Remek vers, végig hatása
Remek vers, végig hatása alatt voltam!
Szívből gratulálok!
ermi-enigma
2014, május 24 - 18:46
Permalink
Köszönöm szépen Edina...
Köszönöm szépen Edina...
ermi-enigma
2014, május 24 - 22:04
Permalink
köszönöm szépen a véleményed
köszönöm szépen a véleményed József.....szeretem ezt a "formát".....
ermi-enigma
2014, május 24 - 22:46
Permalink
nagyon szépen köszönöm
nagyon szépen köszönöm jóindulatú véleményed Ircsi...:)
ermi-enigma
2014, június 29 - 18:07
Permalink
Köszönöm Drága Mara....
Köszönöm Drága Mara....