Újjászületés
Beküldte Paszternák Éva - 2012, október 2 - 07:57
Akár a csillagok tört, csendes fénye,
távolból ért el a gondolatod,
megkerestél e kihűlt világban
és felolvasztottad az őszi fagyot.
Kihűlve majd' a föld porába hulltam,
zizegett bennem a kiszáradt lét,
amikor kezedből áldások jöttek
és lezártad fallal a lét peremét.
Mint kit az örvény feldobott végre,
hagytam a ringató víznek a sodrást,
s elfogadtam a megőrző kegyelem
lét-mágneséből áramló vonzást.
Beteges szárnyú kis darázs voltam
egy barnára sorvasztott szőlőszemen,
magához ragasztott irgalmatlanul,
hogy kezedbe végy most megengedem.
Üvegbe zárhatsz a téli időre,
mézedben legyen az új otthonom,
a tavasszal gyűjtött Nap ölelésből
szárnyamat zümmögve meggyógyítom.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, október 2 - 07:58
Permalink
Kedves Éva! Ehhez a
Kedves Éva!
Ehhez a versedhez is szeretettel gratulál a szerkesztőség!
Paszternák Éva
2012, október 2 - 18:38
Permalink
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.