Unikornis

Csikókorom istálló szegletén
nem volt még zabla, lovászlegény,
prérit álmodtam a karámba,
kancák a szívembe bezárva,
homlokom csillag az éj egén.
 
Társaim nyergesen betörve,
fűrészport rúgtak a  körökre,
művár volt nékik az akadály,
előttem kőfal, üres szabály,
ugrottam árkon a mezőkre.
 
Bokron is átléptem, délibáb
kantáron húzta patám nyomát,
csillaggal lángolt a sörényem,
nyakamat felszegtem kevélyen,
s vártam, hogy szárnyam nő, ostobán.
 
Szarvam is csonka csont, bentrekedt,
musztángnak vélnek az emberek,
lasszóval lesnek a legények,
akikkel leányok beérnek.
Mesékbe rejt hát a rengeteg.
 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Alkotótársunk!

A szerkesztőség nevében gratulálok a vershez!

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Kempelen!

Ide írom, mivel új tagja vagy az oldalnak, hogy a további verseidről üzenetben írtam információt, amit belépés után tudsz elolvasni.

Kedves Sea!

 

nagyon szépen köszönöm,és természetesen elfogadom minden versem besorolását és értékelését.

üdvözlettel: Kempelen

kedves fabijoe!

nagyon szépen köszönöm! csak el ne szálljak! :) Pegazus még nem vagyok.:)

ezeket zavaromban írom ám, mert az az igazság, hogy ennyire értő, szakszerű kritikát még nem kaptam egyetlen versemhez sem, amit pedig az egyediségről, megismételhetetlenségről és pótolhatatlanságról írtál azt én így nem mertem leírni, csak versbe, "mesébe"rejteni, és igyekszem is ennek megfelelni a jövőben is.

Egyet elárulok, vagy lerántom magamról a leplet: nem ismerem a verstan, csak ösztönből írok.

köszönöm szépen soraid

üdvözlettel: Kempelen

Szia Kempelen:)
Nekem is tetszett a versed, és ha stabil verstani ismeretek híján is így írsz, akkor némi ismeret elsajátításával 
sokkal jobb lehetsz. Bizony, Joe nagyszerű elemző, csoda-szemüvege van neki;) , de itt a véleményével és kritkájával
mindenki a javunkat szolgálja:).
Persze, kitartó munka szükséges hozzá a részünkről.
Szeretettel:Edina 

Kedves Edina!

Néked is köszönöm elismerő soraid.

Az a helyzet, hogy ha meghallom a verstan szót, akkor két sor jut gyorsan eszembe. " ...iskolai szabályoknak lelkem sosem engedett...", " ...költő vagyok, mit érdekel engem a költészet maga...", de éppen ez a versem írja le, főleg a második verszak a hozzállásomat.

persze azért elraktároztam a tudatalattimba a jó tanácsod. :)

szeretettel: Kempelen