Végtelen
Beküldte skultetyko - 2012, március 22 - 20:39
Szél játszik szíved húrjain, szemedben tűzfényű csillag ég,
reményeid és álmaid megőrzi mind a messzeség,
s eléd teszi, ha hinni félsz, hogy feléledjen bent a láng -
saját tükrödből visszanéz a múlhatatlan tisztaság.
A Lélek tisztítótüzén még mindig égeted magad,.
bár körbevesz az égi fény, megtisztít, megtart, elfogad.
Olyan szeretet vesz körül, mi megindítja az eget,
a sötétség térdre kényszerül, s Isten fénye egy lesz veled.
Hol a szeretet, ott a Fény, s a mindent elsöprő Remény.
A szerető szó oltalom, a szerető szó költemény.
Ne nézz vissza az út során, csak maradj Isten oldalán,
az út végén sok boldog év, boldog új élet vár talán.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, március 22 - 20:41
Permalink
Gratulálok a vershez, a
Gratulálok a vershez, a szerkesztőség nevében!
Egy általános szerkesztői vélemény a versedről:
Mindent elmondtatok.Az egységes, megnyugtató, békés, pozitív világszemlélet az igazi értéke. És itt a formai szerkezet is jó.