Verset írok, csak úgy

Verset írok, csak úgy...csak úgy a semmiről,
az öreg fáról, egy vándor épp nekidől,
friss tavaszi szélben lobogó fűszálról,
egy régen elmúlt gyermekkori nyárról.

Verset írok, csak úgy... csak úgy a semmiről,
váratlan dörgésről, mely a csendet veri föl,
cikázó villámról sötét felhők között,
s hogy a gólyapár már hazaköltözött.

Verset írok, csak úgy...csak úgy a semmiről,
egy elhagyott házról, ahogyan összedől,
frissen sült, ropogós kenyér illatáról,
vagy, ahogy a rét felett apró lepke táncol.

Verset írok, csak úgy...csak úgy a semmiről,
ahogy csókot lopott Feri a Teritől,
amint egy csiga bújik ki a házból,
és szerelmes szívek égnek el a láztól.

Verset írok, csak úgy...csak úgy a semmiről,
a teliholdas séták csendes estéiről,
egy piciny bogárról, mi kő alá menekül,
egy édes csókról, még fáj itt legbelül...

Verset írok, csak úgy...csapong a gondolat...
semmit mondó szavak, mik mindent mondanak.
A táguló térben az összes szó kevés,
a semmiben ott van maga az egész.