Visszaálmodod magad
Beküldte ermi-enigma - 2012, április 16 - 20:57
Fruskák száján olvadó csók,
pattanások alatt feszülő íjak,
valaha volt tavaszok illatai
még talán körötted zsongnak.
Még egy fényképet néha megnézel,
csak úgy korhű fekete-fehérben,
aztán visszaálmodod magad
az első randevúra a platán alá
egy évszázados padra, mibe
a fél világ faragta kedvese nevét.
Végigveted magad kifeküdt
ágyadon, a hatvanas évekből
keresel valami furcsa zenét,
és lassan belealszol az elmúlásba.