A HÓNAP VERSE - 2024. AUGUSZTUS
Beküldte lnpeters - 2024, szeptember 2 - 15:48Cikkek:
Nagygyörgy Erzsébet:
TE ÉDES, SZENT LIDÉRC
Ó, szenvedély, te édes, szent lidérc,
miért kopogsz ma ős-magányomon?
A lelkem összetartja némi férc,
aggódni kéne? Lenne hát okom?
A szívem elhagyott, üres lakás,
s ajkam nem hagyja el már több panasz.
A mélybe lent tán pislog még parázs,
s szerelmet bonthat bent az új tavasz.
A hónap verse - 2024. július
Beküldte hubart - 2024, augusztus 1 - 19:33Cikkek:
Pete László Miklós: Tehetség és felelősség legszigorúbb próbaköve, a pátosz
Szilágyi Ferenc Hubart: A TÜNDÉRKERT FÖLÖTT
Beküldte lnpeters - 2024, július 1 - 19:13Cikkek:
A HÓNAP VERSE
2024. június
Szilágyi Ferenc Hubart:
A TÜNDÉRKERT FÖLÖTT
Azt gondolom, ez a ragyogóan szép, soraiba mesterien szervesült történelmi áthallásokban igen gazdag, a trianoni tragédiára nyugodt néltósággal emlékező költemény volt júniusban A Hónap verse!
Szerettel gratulálok a Szerzőnek!
A hónap verse - 2024. május
Beküldte hzsike - 2024, június 1 - 08:33Cikkek:
Ezt az egyszerű, mégis oly sokatmondó verset választottam a sok közül.
Pete László Miklós:
Próza a test, vers a lélek
Próza a test,
Vers a Lélek;
Szent örök
Ritmus az Élet.
Mindkettő egymásra mutat,
Mint az anyag és a tudat.
Próza a profán otthona,
A Vers - a túlélés maga.
Az egyik a bőség-kalap,
A másik erkölcsi alap...
Bent a mag, kívül a kéreg;
Próza a test,
Vers a Lélek.
A hónap verse - 2024. április
Beküldte lnpeters - 2024, április 30 - 22:34Cikkek:
Több jelöltem is volt. Ez a vers azonban annyira gyönyörű...
H.Gábor Erzsébet
Látod, anyukám
Látod, anyukám, teljesült
az álmom és a szép mesém,
az ellen semmi nem szegült,
amiben szentül hittem én.
Látod, gyermeked szót fogad
most is, pedig már nem vagy itt,
fentről követed sorsomat,
létem kanyargós útjait.
Támasz volt mindig két karod,
s biztató, kedves, szép szavad,
szabadon, szívből írhatok,
tollamból ékes vers fakad.
Higgyél a jóban, írj, mesélj,
ne sajnálj adni, kincs a szó,
- mondtad -, s ha fűt a szenvedély,
legyen az lelki írt adó.
Látod, a könyvem úgy fogom,
akár egy drága gyermeket,
miközben csendben dúdolom
neked a legszebb versemet.
Akár egy dal, egy szép zene;
ritmusa, ríme, szárnya van,
s mintha örömport hintene
az éhezőkre, általam.
Az éhes lélek jóllakik,
a szépség mindent átölel,
s ha teljesülnek álmaid,
a föld a mennyhez van közel.
Látod, anyukám, jól vagyok,
minden dalomban benne élsz,
csillagod fénye rám ragyog,
s esténként nékem így mesélsz.
A hónap verse, 2024. március
Beküldte Csilla - 2024, április 1 - 11:03Cikkek:
Pete László Miklós:
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Hogy bőven van nekünk,
Az nem titok.
Több évezredre volna elegendő,
Ha óvnánk,
Vigyáznánk,
Ha féltenénk;
Ha megbecsülnénk,
Ami a miénk.
Hogy másoknak is van,
Természetes,
Mert mindenütt kell, hogy legyen
A nemzettudat számára
Alap,
Ahonnan mindig új erőre kap,
Ha a történelmi hullámverés
Eláraszt, dönt, tornyokat borít,
S elmosná partjait.
Mítosz az emberiség anyanyelve,
Nem szoríthatja ki az anyag elve,
Se gyalog eszű szkeptikusok klubja,
Abba az ember csúnyán
Belebukna;
A mítosz lelki kincs,
Súlya, anyaga, vegyértéke nincs.
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Általuk Isten és a
Múlt üzen.
Más álmítoszt gyárt verejtékesen,
Vagy lopni próbál,
Hamis zászlót lenget,
És irigyen bámulja a mienket.
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Tudjuk, hogy onnan tiszta fény ragyog?
Becsülni kéne,
Alá kéne állni,
Nem megtagadni, deheroizálni,
Nem releváns,
Hogy mit mond, mit mutat,
A barbár kelet, s a fejlett nyugat.
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Rajta keresztül tudhatjuk,
Mit érünk;
Ha másnak adjuk, elfelejtjük: végünk.
Nem szórhatjuk el a profit nevében,
Ne hagyjuk veszni semmiért egészen.
Magunk vagyunk mítoszunk, magyarok.
Ez tart össze bennünket, nem egyéb,
Az általuk nevelt sok nemzedék
Megalkotta a maga mítoszát,
S mi is csak így adhatjuk majd tovább;
Mert tovább kell élni,
Tovább kell adni,
Vele lehet
Magyarnak
Megmaradni.
A HÓNAP VERSE, FEBRUÁR, 2024.
Beküldte hubart - 2024, március 1 - 07:13Cikkek:
Az elmúlt hónapban B. Mihály Csilla verse jelentette számomra a legnagyobb hatást
Az úzvölgyi temetőben
a 2019-es úzvölgyi incidens emlékére
Fenyők hegyén a fény szitálni látszott,
figyelte, lent milyen hitet takar,
hogy gyújt a sírokon örök pilácsot
a hősökért imádkozó magyar.
De völgybe gyűlt egy fékevesztett horda,
démonjaik dühét uszítva ránk,
azért, hogy életünket eltiporja,
hogy higgyük el: nincs múltunk, nincs hazánk.
Milyen harag jutott e vad fekélyig,
mit félelmük s az indulat kavart,
hogy hűs betonkeresztek árnyán félik
a holtakért imádkozó magyart.
Zúzmara nyílik
Beküldte Vaskó Ági - 2024, február 4 - 11:47Jéghideg árnyat rajzol az alkony szűz-puha hóra,
fancsali képpel ballag az óránk nagymutatója.
Halkul a dallam, s lám fakuló fényt sír a szemünkre,
tél fagyos ujján zúzmara nyílik, lelki sebünkre.
A HÓNAP VERSE: 2024. JANUÁR
Beküldte Vaskó Ági - 2024, február 1 - 06:49Szilágyi Ferenc Hubart: Regénytelenség c. versét választottam január legmegérintőbb versének.
Regénytelenség
Ócskaság között a régi szép regények…
Olvas itt a gyermek ifjúsági könyvet?
Hajsza van csupán, de füstbe száll a lényeg,
rossz utat mutatva bávatag közönynek.
Már csupán a tőke célja lett a fontos,
csalfa ügyködések talmi fénye mállik,
nagyvilági trendje lelkeinkbe ront most,
rá se ránt a szóra: Légy jó mindhalálig!
Ifjaink virága nem visel keresztet,
róka sem barátja, szúr a rózsa bokra,
és sokat hazája szélnek úgy eresztett,
rá se nézett még az Egri csillagokra.
Bús magánya gyertya hű kezekbe zártan –
fellobogna még a régi Tüskevárban.
A magyar kultúra napja (január 22.)
Beküldte hzsike - 2024, január 22 - 15:04Cikkek:
https://www.youtube.com/watch?v=lt94zpzKsLQ
Gyönyörű dallá lett, méltó az ünnephez...
József Attila
Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.
A hónap verse, 2023. december
Beküldte Csilla - 2024, január 1 - 11:30Cikkek:
Vaskó Ági:
Sóhajelűző
R oskad a lelkem a Razglednicáktól,
M ellemen sírnak a bús verssorok,
A ngyal suhog át a sötét világból,
I steni fénnyel, s én imát lopok.
D er springt noch auf,*" - jaj, hallani vélem
K ong a kemény szó a fejem fölött,
N éma az ajkam, s már rogyna a térdem:
L átod, veled hal, a sorsüldözött.
Ó lmos a lábam, a gondolat éber,
Ó vatos léptekkel oson az éj.
T étova ódád most, cseppnyi reménnyel
S óhajelűző, égi fahéj.
I rgalom hintő intelem is tán -
mint, " kőben a megkövesült”* csigahéj!
*Idézet: Radnóti Miklós: Tétova óda
A hónap verse - november, 2023.
Beküldte hubart - 2023, december 1 - 18:29Cikkek:
B. Mihály Csilla:
TOVÁBB
Borulj reám, én átkarollak újra,
csitít a csend s a könnyező egek,
fejét az éj varázslatokba fúrja,
meleg szemedben körbeőgyeleg.
Feloldozó sötét ez, mint a csókunk,
akár a végzet díszes páholya,
meggörnyedő gerinccel ringatózunk,
de nem hajóznék innen máshova.
Mert álmaimnak zsongó vére sürget
tanulni és csodálni életünket,
amíg az ég puhán aláfolyik.
Ha majd ezüstös fénnyel ér a hajnal,
ringunk tovább szelíden, halk kacajjal,
tovább, tovább a végső alkonyig.
November 13, A MAGYAR NYELV NAPJA.
Beküldte hzsike - 2023, november 13 - 15:34Cikkek:
November 13, A MAGYAR NYELV NAPJA.
Ma van a magyar nyelv napja, amit az Anyanyelvápolók Szövetsége 2011 óta ünnepel. Az apropója, hogy 1844. november 13-án fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá, azaz államnyelvvé tévő törvényt.
Faludi György:
Óda a magyar nyelvhez
Most, hogy szobámban ér az est setétje
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod mongol emléke rég ködös
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.
Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
Népek közt sorom és mindegyik sorom,
Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
és a dal a számon, mit kérnek majd számon
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
felett alkonykor krugató ludak
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek
ahol a fák, mint holt igék kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepűs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák.
miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszelytő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor
lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép
búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya.
Melléknevek, gazdag virágbarázdák,
Busák, buják, burjánzók és garázdák,
S ti, mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzérben vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
És E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete.
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a magyar, repedt rögökre.
Magánhanzó illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotja tört paraszt alázata,
vagy összhangunk, mely bolgogult utakra
messze mutatna?
És fönevek, ti szikárak és szépek
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, önteltek és hitványak
s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,
megölt, vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva-
s ki fog-e tövised lombbal hajtani?
Arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
Közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Párizs, 1940 május)
A HÓNAP VERSE, 2023.OKTÓBER
Beküldte hzsike - 2023, november 1 - 08:08Cikkek:
Haász Irén: Öszi temető c. versét választottam október legmegérintőbb versének.
Haász Irén:
Őszi temető
Az őszi szél felém kering,
avarszoknya-seprűje ring,
és úgy susog, jaj, úgy susog,
meghajlanak a bukszusok.
A mécstüzek fehér szemek.
Az estben mind árnyat temet
magába, s némán esdekel,
halottja bár felkelne, fel…!
Kopott a pad, permet lepi.
De könnyű így merengeni,
ha mélabú egén lebeg
a nem múló emlékezet…!
A hónap verse, 2023. szeptember
Beküldte Csilla - 2023, október 4 - 12:03Cikkek:
H. Gábor Erzsébet:
Gyümölcsös ősz
Sápadt sugárka kúszik az ágra,
csillan a fényben sárga kabátja,
gesztenyefának barna bogyója
hullik a földre, itt van az óra.
Őszi gyümölcsök ünnepe van ma,
édes a körte, hersen az alma,
mélylila szilva olvad a számban,
rajtam a legszebb tarka ruhám van.
Sóhajt a Nap, oly gyenge, erőtlen…
Roskad a tőke, van rajta bőven
mézízű szőlő, telnek a vedrek,
tisztelni kell a mennyei nedvet.
Testes a must is, jó bor elődje,
tudta a gazda, tudta előre
azt, hogy a munka nem veszhet kárba -
tisztes jutalmát annyira várta!
Dülled a hordók dundi pocakja,
vágyna a lé a büszke palackba,
s megnemesülve, Istentől áldva,
csordul a csepp az Úr poharába.
A HÓNAP VERSE - JÚLIUS, 2023.
Beküldte hubart - 2023, augusztus 1 - 11:11Cikkek:
BARANYI IMRE: NEVEDDEL AJKAMON
A messzeségre béna bánat ül,
de néha-néha feldobog belül
a régi csókok édes íze,
midőn kitárt karomba fontalak,
s hevén belénk botolt a pillanat,
amint a szám neved betűzte.
De mára már a távolokba vagy,
konok nyakamba hull a dér, s a fagy,
virágaink taposva sárba,
a láthatár homályosan dereng,
a régi csókjaink fölött a rend
uralkodik halálra válva.
Azóta foltozott szerelmemen
bicegve bár, de híredet viszem
a nádasok között susogva,
akár az őszi szél, ha télbe fúl,
feléd futok sután, gyanútlanul,
amint a szám neved dadogja.
A hónap verse, 2023. JÚNIUS
Beküldte Vaskó Ági - 2023, július 1 - 08:51
Nekem ebben a hónapban: Szilágyi Ferenc Hubart: Istenidéző verse tetszett a legjobban.
ISTENIDÉZŐ
Csak sejtem én, hogy mi a művészet.
Végy ecsetet, piktorkalapot,
de ne feledd ott fenn a napot,
színpompában általa van részed.
Ének csendül csókos ajkadon?
Lásd, a csíz is oly szépen cifrázza!
Akantuszt vés a plasztika ásza;
a borostyán? indát hajt vadon!
Bárki is vagy, csak egy gyönge ember,
aki néha fellegekbe néz,
bizakodón vagy könyörgő szemmel;
várja, hogy cseppenjen némi méz,
s hajtja, űzi magát szerelemmel;
de bármit tesz, csak Istent idéz!
A hónap verse, 2023.április
Beküldte hzsike - 2023, május 1 - 09:44Cikkek:
Egy megérintően szép, jambikus verset választottam a hónap versének, Baranyi Imre tollából.
Baranyi Imre: Át
Hol áradó a szív, s a józan ész
felülkerül szövétnekén a gőgnek,
hol él a vágy, ölelni tettre kész
kezek fonódva engem átölelnek,
elérhető csak ott vagyok csupán,
nyitott a büszke, ámde tiszta szóra,
ahol nevelgetett anyám, s apám,
tanítva mindenek felett a jóra.
Szirének énekére nem hajol
gerincem és nem olvadok meg arra,
hajóm sosem kötöm ki ott, ahol
viszályt feszítnek ostobán, dacolva,
hol átkozódva fúrja át magát
a kény, tiporva kerteken keresztül,
ahol reményeinkre balgaság
sötét homálya oly kevélykedőn ül.
De százszor is megállok ott, ahol
az éhezők kezük kinyújtva állnak,
ahol megannyi védtelen honol,
ahol sajog, s vigaszra vár a bánat,
közéjük ülve ételem velük
megosztom és a könnyeik letörlöm,
s ha majd a vég fokán az óra üt,
keresztem is maradjon itt, e földön.
A hónap verse, 2023. március
Beküldte Haász Irén - 2023, április 4 - 09:40Cikkek:
H. GÁBOR ERZSÉBET
Tavaszváró
Lelkemben trillázó szólamok.
Ragyog a hold és a csillagok,
s úgy szórják fényüket szerte szét,
ahogy a nagyanyám szép mesét
hintett rám, azért, hogy álmaim
messzire szálljanak szárnyain.
Várom a tavaszt, a jégtörőt,
s álmodom most is egy szép jövőt,
ölelve gyermeki múltamat.
Rövid az életünk, elszalad,
de amit megéltem, drága kincs,
nem adnám semmiért, ára nincs.
Gazdaggá az tesz, hogy itt vagyok,
szabadon élhetek, írhatok.
Mit nekem, arany, vagy drágakő,
imádott világom tágra nő,
amikor vágyaim ablaka
kinyílik, s ragyog az éjszaka.
Ajkamon szórügyek bomlanak,
s verseket vajúdnak szép szavak.
Örömmel tölt el, ha adhatok.
Alkotás lázában rab vagyok.
Gyönyörű börtön ez, létmese,
s én vagyok hálatelt részese.
Istentől való ez, jól tudom;
vigyázva terelt a jó úton,
s kitágult véle a láthatár.
Az álmom valóság mára már.
Ünnep, ha nyílik a szóvirág,
kelyhében elfér a fél világ.
Az anyanyelv nemzetközi napja – Február 21.
Beküldte hzsike - 2023, február 21 - 10:04Cikkek:
►Az anyanyelv nemzetközi napja – Február 21.
1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ikét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. A veszélyeztetett nyelvek közül havonta két, őshonos lakosok által beszélt nyelv hal ki. Egy nyelv utolsó beszélőjének elhalálozása után a nyelv felelevenítése már nagyon nehéz, ezért egy nyelvet már akkor veszélyeztetettnek minősítenek a nyelvészek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak tűnik, az UNESCO ezért tartotta feladatának, hogy ráirányítsa a világ figyelmét erre a jelenségre.
Banglades javaslatára nyilvánították az anyanyelv nemzetközi napjává február 21-ét. 2000-ben ünnepelték először és azóta minden évben rendezvényeket, szimpóziumokat tartanak ezen a napon.
(Forrás:Wikipédia)
Faludy György †
Óda a magyar nyelvhez
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: -
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség , rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonyatkor krúgató ludak,
s minden szavadban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?
És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Paris, 1940)