Blogok

Friss rügy vagyok. Tavaszi 

erőtől duzzadó tűzkohó, 

Te légy Napnak ajka, ki; 

Nézd a hegytető felöltözött! Subája hópalást,

tollfehér; puhára varrta néki Télanyó.

Keleti széllel jött a hajnal,

légies volt, mint egy angyal.

(Elhangzott a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján rendezett ünnepségen 2013.

Szállnak az évek

Kedves Feri, nagy szeretettel köszöntelek a Csarnok tagjai között.

Lehet damasztból selyemszállal szőve,
arany fonállal hímzett dús csoda,
mit gonddal vasalnak, fehérre főznek, 

Szőrpamacs ez, vagy egy macskakölök?

 Hzsikét köszöntöm a

 Parnasszus ormán

A költészetről szóló legemlékezetesebb viták egyikét egy Thomas Love Peacock nevű ember robbantotta ki, amikor 1820-ban meglehetősen

Teher alatt roskadozok, 

mert rám dőlt a fájdalom.

Messziről kiált e bélyeg,

s itt ragadt már végleg.

Teher alatt roskadozok,

nem adhatom  másnak.

Foltos lelkem ki se mosom, 

viselni is magam fogom.

Nagyapám, egy szilágysági 

 Mysty Kata :  Jópofa ez a vidra!!

    Mysty Kata
 Ezüstkori szerelem
 
Esti fények futnak éjbe,
halk lépések, kéz a kézben.
Ezüst fejek ki-kibuknak,
árnyékukhoz ér a sötét.
Sétájukat hold kíséri ,
és együtt léptükre vigyáz;
Emberpár tavasza nyílik ,
csillagesőben kivirít ...
Tapsvihar - Ég arénában;
- az ezüstkori szerelem.
Élettel telít boldog óra ,
emberemlékezet óta.

Felhőpamaccsá lettek a ködök;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.

——

 Sziklaváram  meg nem rendül

Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,

válság villámok cikáznak élesen,

segítségül téged hívlak, Istenem,

gondok közt, s bajokban megmentőm Te légy!.

Titáni küzdelem is semmibe vész,

nélküled zátonyra futna csónakom.

Kevés lenne erőm s önakaratom,

ha vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

Bár köröttem a vihar nem csendesül,

Kandalló duruzsol álmos dallamot, 

jó meleg szobában meghitt béke él; 

Csitulna már a tűz, a vágy, mi mindig űz,  

Mivel máshol nem tudom közölni ("munkaviszonyom" mai megszünte miatt) :