Blogok

A rég kimúlt Rákosi-rendszer idején megmérgezett nemzeti tudat betegségei helyenként máig tartanak. Ennek terméke nemcsak a “magyarellenes magyar” abszurd figurája, de talán a hosszas böjt után életre kapó nacionalizmus egyik-másik valóban túlhajtott, groteszk megnyilvánulása is.

A magyarságba nemzeti bűntudatot oltottak, mintha az egész történelmünk lényege, legfontosabb eseménye az lett volna, hogy Hitler utolsó csatlósa” volt a magyar állam.

Nemzeti tudat helyett megpróbálták a magyarságra tukmálni a “proletár internacionalizmus” vulgármarxista elképzelését.

Ma a tükör is kérdőn néz rád:
mikor lesz már rendben a szénád?

Még felriadok éjszakánként
s elmém sötétben tapogat.
Rángásba feszülnek az álmok,

Időotthonunk falán

Rések szaporodnak,

Boldogidő-mesterek

Ritkán foldozgatnak.

——

Homlokzatán repedés,

Ne haragudj édesanyám,

Teremtőnket se okold,

ó, ha tudnám elmondanám

ez a sorsom, ne zokogj.
 

Miért veszem egyből magamra az inget?
hiszen nem vesztettem el,
és nem vonz sok tekintet.

Miért veszem fel azonnal a kesztyűt?
hiszen tudom, mi a cél:
hogy kiégjen a lelkünk.

Miért öltöm magamra mégis a jelet?
hisz csak olaj a tűzre,
és szúrja a szemet.

Fagyott tócsa vagyok, nézek
esténként a nagy Holdra fel;
ha felfénylik, lázban égek,

Tán kevesen vagyunk,

S a Feladat – temérdek;

Szemben velünk kappanságos ál-líra,

Meg lomha érdek.

Már sokszor volt olyan,
hogy a testbe zárt fájdalom
- mint nyöszörgő folyam -
utat szakított ajkamon.

Égre néztem- kék volt.

Láttam, ott a vén Hold.

Hatvanegyedik rész

Most pedig – sajnos – szükséges kitérő.

Kulturális közállapotaink egyik legfőbb jellemzője, hogy napjainkra a magyar kultúra kanonizált vidékein nagyhatalommá válhatott – a sznobizmus. Látszólag ugyan nem kapcsolódik sem a szerelemhez, sem a lírához, de vizsgálódásaimban mégsem kerülhetem meg, hogy foglalkozzam vele. Alaposan körül fogom járni.

Mi a sznobizmus?

Egyáltalán nem könnyű a felelet. Mindenképpen valamiféle másodlagos, tanult motiváció. Mielőtt válaszolnék, néhány dolgot le kell szögeznem.

.

Hóleánynak hófehér lőn teste,
ártatlanság fénye ült szemében,

Eső szakad, hó szitál,

Sárba fullad január.

—-

Cinikus, szürke egek

Függnek kopasz fák felett.

A Kígyó felült a Nagy Göncölre
rúdjához állította a Bikát,