Magyar szívből
Beküldte Stef - 2013, január 2 - 22:03
Jártam én újgazdagéknál, házavató partin nemrég,
Mysty Kata
Délután
Zúzmara hull, köd szitál.
A brit Háborús Kormány igen nehéz helyzetben vette át 1940-ben a birodalom irányítását.
Később Nobel-díjat kapott emlékirataiban a miniszterelnök, Winston Churchill nem titkolja a problémákat, de utólag afféle hősi eposzt farigcsált a háborús helytállásból, amelynek központi hérosza – saját maga.
Churchill ezt is tehetséggel teszi – és mértékkel. Sokkal szabadabb szellemben, mint a legtöbb hasonló körből származó memoáríró. A legtöbb emlékiratírót nem tekintem írónak – Churchillt igen.
Enyém a lélek magasztos háza:
otthonos súlytalanság hazája,
Legyen az új esztendő
Sokszorosan áldott;
Tartsa meg jó egészségben
A régi barátot.
—
A Fiastyúk elült
a Tejút odvában.
A magos ég kristály
pezsgőspoharában
versenyt sziporkázott
Elizabethnek hívnak.
Te akartad? Vagy tán csak véletlen,
hogy titkon a kezedhez érhettem?
Talán a sors játszott csupán
Ballag a Nap odafent
A ködön át;
Imádom a Feleségem
Mosolyát.
—-
A Karácsony
Integetve
Ötvenhetedik rész
Fentebb megállapítottam, hogy az epika jelenkori népszerű formái igen nagy mértékben vannak kiszolgáltatva tulajdon infrastruktúrájuknak. Szerző és közönsége között valóságos intézményrendszer épült ki, amely nélkülözhetetlen. Az epika ezen infrastruktúra nélkül nem juthat el az Olvasóhoz.
A Karácsony puha paplan;
Felmelegít gondolatban.
—–
Meghitt szoba, meleg bársony,
Kiskarácsony, nagykarácsony.
Ha szól a Vers, az Alkalom -
fülembe cseng a szent zene;
én ámulattal hallgatom,
mintha az égből zengene.
Mysty Kata : A Szeretetről
Szent pillanat,
Maradj velünk soká!
—–
Fenyőillat, gyertyafény,
Varázskörben ülök én.
Olyan csendes most az alkony,
hull a hó a kihalt sarkon.
Pelyhe száll a tenyerembe -
tiszta lelkek fehér csendje.