Blogok

Számtalanszor elmondták, leírták a következő maximát: Petőfi Sándor életműve 1849.

Még azt mondják, hogy a pénznek szaga nincs -
áporodott temetetlen dög a kincs.

Beköltözött az első

Kemény fagy a Télbe;

Szalad a Múlt a Pokolba,

A sznobok meg Bécsbe.

——-

Gyere, súgok neked valamit;
te József vagy, s én Máriád,

Tél dörömböl a holdablakon,
lázba hozza vad szél-táncosát,
hancúrozva égi pamlagon

   Mysty Kata                             

Még azt mondják, hogy a pénznek szaga nincs -
áporodott temetetlen dög a kincs.

Szakad a hó,

Kifehérlik a Jelen;

Csúszkálhat a posztmodern

A flaszteren.

——

Jégfehéren

(Egy asszony panaszai)

Az én férjem furcsa szerzet,
nem e világra való,
nincsen semmi jó szokása,

Ötvennegyedik rész

Látszólag a líra csaknem teljesen elszakadt a voltaképpeni közönségétől, lényegében a levegőben lóg, egyfajta lombik-költészet lett belőle, steril, műanyag körülmények között, nem állnak mögötte költészetkedvelő tömegek, nincs hátországa, rá van utalva a körülötte burjánzó infrastruktúrára, műviségénél fogva igazi fejlődésre nem képes, bezárkózott önmaga felépítményébe. Önmagán túlmutató hatása nincs, társadalmi befolyása nulla.

                                &nbsp

Van nekem két szép unokám,
egyik Panna, másik Dóra.
Ha ad az Úr még egy kislányt,

Ádventi estén, nehéz nap után

Köd didereg a kopasz körtefán.

——

A magyar irodalom és költészet némely XIX. századi alkotóiról szólván többen is – egymástól homlokegyenesen eltérő nézeteket valló irodalomtörténészek is – nyomatékosan jegyezték meg, hogy a nyugat-európai és a magyar alkotók pesszimizmusa egészen más forrásból táplálkozik.

A nyugat-európai írók és költők borúlátása abból származik, hogy kiábrándultak a haladásból, míg a magyaroké éppenséggel abból, hogy nem bíznak benne, hogy nálunk is megvalósul a “haladás”.