Blogok

Csikorog az alkonyat

Fagy morog az égre,

A közelgő hosszú vén tél

Küldte követségbe.

Ez a vers nem jött volna létre, ha Toma nem provokál!:)))

A férfi kardra, tollra kap,
csatába száll, vagy verset ír,
amíg lazsál a vaskalap,
előkerül az ív papír.

Szabódna; álmosan zizeg,
hogy őt zavarni mily dolog?
De rajta már betűzsineg -
szakaszra vágva gyöngysorok.

A harc kemény, a téma nyers,
de dalra kelnek holt szavak,
ha él a kép, zenél a vers,
beléd ma lelket oltanak.

Nem árulom el, ki mondta. Évtizedek óta halott.

——

Közöttünk bolyong a Végzet,

Számol tőkét, kamatot,

S a név-értékű enyészet

A világ vörösre dörzsölte szemét,
megsiratta már a kivénhedt Napot,
ki búsan a rét füvébe harapott

Holtra szikkadt levelek

Láb alatt zörögnek,

Holt emlékek októberben

Csöndben elpihennek.

——

A világ lassan elborul,
s a dolgos napból este lesz,
a holdnak kolduspénze hull,
ködkönnyet cseppent az eresz.

Sír az őszi szél,

Hull a falevél,

A Szegénység országában

Közeleg a Tél.

Szemed szememen

Alig három évesen
könyvek mellett
kecmeregtem.

Olvasásra éhesen
magamat
betűkbe rejtettem.

Nagypapa, - a te
szemüvegeden át
láttam a világot.

Olvasott a képzeletem,
Nevetett szüntelen
szemed a szememen!

Mysty Kata

Negyvennyolcadik rész

Általában az irodalom jóval többet és fontosabbat mond a szerelemről, mint a tudomány, ami nyilvánvalóan tudomány és irodalom eltérő küldetéséből, az emberi lényeghez fűződő eltérő viszonyukból adódik.

    Szerelem volt...
 
Szemünkben ólálkodó
- Rejtelem,
El nem enged - súg,
- Szeretem.
Szívbe gyökeret ereszt
-  a Szerelem,
Arcunkról öröm pöttye
-  lepereg.
Fölemel érintő lágy

A kínok kútjába löktél,
ma is. Hiába szeretnélek.
Rettenve fut tőlem az élet.

Te voltál gyáva maradni!
Hasztalan vívott minden viszály,
katonát nem adott a király.

Én többé nem marasztallak.
Ha tél jön, betakarom magam,
bennem a halál sóhaja van.

Íme, hát itt vagyok: mezítelen, pőre,
nem vágyom már cifra ruhára, cipőre.

A legfőbb Garabonciás

A vén História,

Tőle a nagy színésznek is

Van mit tanulnia.

——

  Magyar Szabadság!
 

A darabról már írtam – remélhetőleg ma éjjel befejezem.

Részletet akkor nem adtam belőle, most pótolom.