Blogok

Szerelem és líra - LII.

Ötvenkettedik rész

 

A tudomány tehát valami száraz, „tudományosan” értelmezhető dimenzióra akarja korlátozni, biológiai fogalmakkal értelmezhető jelenségcsoportra kívánja lefokozni a szerelmet; éspedig nem azért, mert a tudomány gonosz volna, hanem amiatt, mert a tudomány számára a szerelem csak ilyen formában fogyasztható. Ha a szerelem több, mint biológiai és pszichológiai tényezők összege, hát éppen ez a „többlet” az, amit a tudomány értelmezni képtelen.

A költő

 

Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal?
Szabadságot, szerelmet várt,
s életét adta harci viharban,
lobogó lángként égve magát…
Érdemes volt? Zsarnokra zsarnok,
háborúk, börtön jutott nekünk…
Szeptember végén sem nyíltak virágok,
s ma lázongó ifjoncnak látja szemünk…

Poéta vagy?

Versem nem jöhetett volna létre, ha Ágota, Joe, Kata munkái és a hozzászólások meg nem ihlettek volna.
 

Poéta légy, ne fűzfaköltő,
papírt, időt hiába töltő,
ki báva szenvedélye foglya,
s a szíve bánatát nyafogja!

Homályt kerülve nézz a Napba,
tüzében égj, ne alkonyatba',
ne ejtsd a könnyed ott remegve
szemed törölve kézfejedbe!

Keményen állj a szembeszélbe,
acélba edzve, pengeélbe!
Tekinteted, ha szíven áthat,
szeretve új világba láthat.

Szerelem és líra - LI.

Ötvenegyedik rész

 

Mindezekkel együtt a kultúra talán az ember önkifejezésének külső, látható, profán értelemben (is) érzékelhető elemeinek gyűjtőneve. Ilyen értelemben a közösségi erő, az egy közös világhoz való tartozás, az emberiség kohéziójának döntő fontosságú tényezője is lehetne, amennyiben egyes összetevői harmóniába tudnának kerülni egymással. Érdekes kérdés, hogy a kultúra miért nem tölti be ezt a funkciót; de ennek vizsgálata tanulmányom célkitűzéseitől igen messzire vezetne.

Oldalak