Blogok

Ötvenkettedik rész

A tudomány tehát valami száraz, „tudományosan” értelmezhető dimenzióra akarja korlátozni, biológiai fogalmakkal értelmezhető jelenségcsoportra kívánja lefokozni a szerelmet; éspedig nem azért, mert a tudomány gonosz volna, hanem amiatt, mert a tudomány számára a szerelem csak ilyen formában fogyasztható. Ha a szerelem több, mint biológiai és pszichológiai tényezők összege, hát éppen ez a „többlet” az, amit a tudomány értelmezni képtelen.

             Myst Kata      

   Szonettféle volt lelkészbarátomhoz

Még fáj.

Fáj a lépés és fáj az érzés.
Értds meg kincsem még gyötör a kérdés.

vajon mit csinálsz most és kivel vagy?

A novemberrel érkeztem,
furcsa csenddel, térdig hóban.
Anyám rőkölt, én érte sem.

Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal?
Szabadságot, szerelmet várt,
s életét adta harci viharban,
lobogó lángként égve magát…
Érdemes volt? Zsarnokra zsarnok,
háborúk, börtön jutott nekünk…
Szeptember végén sem nyíltak virágok,
s ma lázongó ifjoncnak látja szemünk…

Versem nem jöhetett volna létre, ha Ágota, Joe, Kata munkái és a hozzászólások meg nem ihlettek volna.
 

Poéta légy, ne fűzfaköltő,
papírt, időt hiába töltő,
ki báva szenvedélye foglya,
s a szíve bánatát nyafogja!

Homályt kerülve nézz a Napba,
tüzében égj, ne alkonyatba',
ne ejtsd a könnyed ott remegve
szemed törölve kézfejedbe!

Keményen állj a szembeszélbe,
acélba edzve, pengeélbe!
Tekinteted, ha szíven áthat,
szeretve új világba láthat.

   Költő az...
 
 Költő az , akiben
 élő "lények" élnek.
 Kitől a szeretet
 szül válaszra választ.
Kinek szeretete:
 tartósító álma,
senkit nem hagy magára.

Mysty Kata

Novemberi ködtakaró

Jósolgatja a telet;

Ilyenkor a fáradt Idő

Minden álmot elfeled.

——

Holnapod elé

Részegedj bele
és zúzd szilánkokra
a benned törtető ellent!

Vagy légy hozzá jó,

a
megszállóhoz  ez való!
Szeretetedben - Másként,
ő lesz majd kapituláló!

Mysty Kata

Vihar verte kicsi ország

A Föld közepén;

Bölcsőmet és koporsómat

Itt találom én.

Kabátom bolyhos, fekete..
vágy-szülte fiam ringatom.
Irgalmas égbolt kék szeme,
arca virágzó, néma som.

Konokul kong léptem a Kanonok soron,
s elmélázok én a Schlauch-kert sétányain

Ötvenegyedik rész

Mindezekkel együtt a kultúra talán az ember önkifejezésének külső, látható, profán értelemben (is) érzékelhető elemeinek gyűjtőneve. Ilyen értelemben a közösségi erő, az egy közös világhoz való tartozás, az emberiség kohéziójának döntő fontosságú tényezője is lehetne, amennyiben egyes összetevői harmóniába tudnának kerülni egymással. Érdekes kérdés, hogy a kultúra miért nem tölti be ezt a funkciót; de ennek vizsgálata tanulmányom célkitűzéseitől igen messzire vezetne.

                                                                                      Gyöngyszem

Derűs novemberünk pihen

Zörgő levélszőnyegen;

Köszönöm, hogy mindig velem

Vagytok: Te, s a Szerelem.

Szívemen citerázik a fagy.

Elég szomorú jelenség, amiről most írok…