Blogok

- Állatkertbe viszlek - így szólt jóanyám -
lószekérrel mentünk által egy tanyán.
- Nézd csak, az a gólya. Most itt kelepel,
de majd Afrikában tölt egy telet el.

Aztán átellenbe nyújtotta kezét,
hol egy tehéncsorda hevert szerteszét.
Nem törődve, hogy az eső csepereg,
lúdcsapatot hajtott odébb egy gyerek.

Láttunk még pár varjút, szarkát, verebet;
a felnőtt társaság rajtam nevetett.
Nem felejtem drága anyám szavait,
de olcsón megúszta azt a szafarit!

2012. okt. 22.

Szabványos lett a világ,

Az öröklét: hajsza;

Lekonyulhat szegény Sátán

Hivatali bajsza.

Mysty Kata

Hittel hisszük Uram!

Adj ünnepelni való kedvet,
okot vígan menetelni!
Morgó medve ma mindenki,
bögre sincs, így méz nélkül telel.
 
Öltöztesd szívünk ünneplőbe,
hogy hősi múltunk fénye
tündököljön, hiábavaló
nem volt, hozzánk tartozik...
 
Hidakat is építettek fel ,
tartóoszlopai keresztek,
még mindig rajta a jövő;
-hittel hisszük, lesz eltemető...

  ******************

(válasz Kovács Daniela a szalacsi hídhoz fűzött megjegyzésére)

"Istenem, de rég volt!" - Régen ám, Dana!
Mintha a vén idő filmet játszana:
egy szál klott gatyában az Ér parti gát
füves meredélyén őriztem libát.

Kihasználva a víz szikes, holt terét
gyermekkorom boldog álma volt e rét.
Esténkét jóanyám gyakran keresett,
aggódva, de bajom, soha nem esett.

Hold fényében ezüst szárnyon

Szikrázik a szél;

Hold fényéből ezüst arccal

Barátság

Ha jössz, én úgy örülök,
előre így köszönök,

Csak az élőknek

             Mindenszentekre
 

Kell a Te Fényed, Örök Fényességed!
Híven követ, és nem dob követ Rád!
Ha minden lélekben szent Fény zenél,
porban is földerül - naposabb Remény!

Szentlelked keresztácsoló időt láttat,
kétkedő szíveket vérző lángba mártat,
Kitöltetésed nem egy magány mottója,
élők holnapjait sem bízod kontóra.

Mysty Kata

Negyvenhetedik rész

Mysty Kata
Ólomnehéz

Mint könyvsorok mozdulatlan satírjai,
moccantásoktól meghasadt ólom,

Őszünk java korát

Mutatja a naptár,

Lassú a pirkadat,

Mint a fáradt batár.

—–

Sznob siker rám nem tekinget;

Nem viselek Nessus-inget.

——

Nessus-divat igen lenge,

Vegye fel, akinek inge.

Hánykolódom, elkerül az álom,
az éj szurka fortyogó pokol;
nyugalmamat már rég nem találom,

Hol van a honvágy lelke
bevarrva a bőröm korcába?
Húzva mellkasom össze,
szíjaz, beszorít, az öve zárva...

           Menekülnék
 
Menekülnék e gonosz világból ,
de nem merek,

Próba után,

Fájó térddel

Hörpölöm a csendes őszi éjszakát;