Barátság
Beküldte Mysty Kata - 2012, október 20 - 18:27Barátság
Ha jössz, én úgy örülök,
előre így köszönök,
Barátság
Ha jössz, én úgy örülök,
előre így köszönök,
Csak az élőknek
Mindenszentekre
Kell a Te Fényed, Örök Fényességed!
Híven követ, és nem dob követ Rád!
Ha minden lélekben szent Fény zenél,
porban is földerül - naposabb Remény!
Szentlelked keresztácsoló időt láttat,
kétkedő szíveket vérző lángba mártat,
Kitöltetésed nem egy magány mottója,
élők holnapjait sem bízod kontóra.
Mysty Kata
Negyvenhetedik rész
Mysty Kata
Ólomnehéz
Mint könyvsorok mozdulatlan satírjai,
moccantásoktól meghasadt ólom,
Őszünk java korát
Mutatja a naptár,
Lassú a pirkadat,
Mint a fáradt batár.
—–
Sznob siker rám nem tekinget;
Nem viselek Nessus-inget.
——
Nessus-divat igen lenge,
Vegye fel, akinek inge.
Hánykolódom, elkerül az álom,
az éj szurka fortyogó pokol;
nyugalmamat már rég nem találom,
Hol van a honvágy lelke
bevarrva a bőröm korcába?
Húzva mellkasom össze,
szíjaz, beszorít, az öve zárva...
Menekülnék
Menekülnék e gonosz világból ,
de nem merek,
Próba után,
Fájó térddel
Hörpölöm a csendes őszi éjszakát;
Tántorog a magyar,
pedig nem is részeg;
menni, futni akar -
hol várja hű fészek?
Még maga sem tudja,
Halaszthatatlan a világ,
Mindenki sietteti;
Nagy gondok életet adnak,
Viszont öl a sok kicsi.
—-
Mysty Kata
Pár sorpár
Őszi égbolt fodrozódik felettem,
Nyárnak tüzét aligha elfeledtem.
Lelki ébrenlét jellemző sajátság,
Torlaszt épít elé fojtó bezártság.
Csend hullámán áramló mosoly pirít,
Arcod élénk bájából társad merít.
Hajnal aranyozza virradó fény árnyát,
békét hódító nap fénynyelő sugarát.
Mysty Kata
Egy vers margójára
"Jaj annak, aki ellenséget kapott!"
Áldozat áldozata, tehetetlen
telhetetlen , gőgös siránkozó.
Pokollá teszi a másik életét;
piszkálja, lelkét sebzi, elveszejti,
bosszút áll, kihasználja , följelenti.
Irigy kéjes kéj büszkeségét emeli!
Forgó örvényben áll, haja csapzott,
bal kezében hosszú kötélen lóg a múlt,
Negyvenhatodik rész
A tanulmány végére szeretnék eljutni a szerelem értelmezéséig, valamint addig, hogy számba vegyem, miféle szerelmi lírára van (vagy volna) szükség most ahhoz, hogy a szerelem aktuális fogalmát, a szerelem jelenségének mai arcát méltó módon mutassa meg.
Szerelem és szerelmi líra voltaképpen elválaszthatatlan egymástól, valamiféle szinkretizmusban élnek, mint ugyanazon sok oldallal rendelkező idom két különböző oldala.
Fürdő füvén lopott a nyár
bőrömre arany színeket;
a nap dobálta nyílhegyek
elől futott a hűvös árny.