Elfáradt vén Történelem
Viszi batyuját a Hegyen.

Mindig igazságot koldul,
Megverik és tovább lódul.

Sok ráaggatott doktrína
Mindkét karját földre húzza.

Elfáradt vén Történelem
Csoszog felfelé a Hegyen.

Fakardos álmítosz-sereg
Tolvajként nyomába ered,

Lopná hangját a torkából,
A falatot a szájából,

Szidalmazza, ócsárolja,
Gúnyolja és hazudtolja,

Ráaggatná száz dogmáját,
Ficamítaná a lábát...

Nyomukban ott a hivatal,
Díjakat, profitot akar,

Vasárnapi tavasz-élet;
A tél újra semmivé lett.

Napfény csillan, madár dalol,
Remény születik valahol.

Újra kezdünk, amíg élünk;
Erről szól emberi létünk.

Jönnek szűkebb, tágabb körök;
Csak a felelősség örök.

Csak élő láthatja szépnek;
Vasárnapi tavasz-élet.

 

Minden élet misztika,
Mind egy külön biblia;
Hiába mond ellenkezőt
Bármilyen szofisztika.

Alázat vagy intrika,
Jószándék vagy fringia;
Aki teszi, Isten előtt
Annak kell vállalnia.

Gyarló minden hitvita,
Minden élet misztika;
Rációnál fontosabb az
Erkölcsi akusztika.

 

A Nemzet soha nem évül;
Napról napra újjáépül.

Napról napra valami más,
De - állandó identitás.

Nincs egyedül üdvözítő,
Könnyen hitelesíthető

Dogma jelölte "haladás",
Hanem számos identitás.

Nincs szabott üdvösségmenet;
Annyi út van, ahány nemzet.

Se előny, se lemaradás;
Sok nemzet -
Nagy erőforrás.

A Nemzet soha nem évül;
Napról napra újjáépül.

 

Talán minden Titok bennünk,
Éppen úgy, ahogy
Felettünk.

Nem a csillag-miriádok
Vigyázzák az
Igazságot,

Hanem a tömérdek
Lélek;
Bennünk ünnepel az
Élet.

Az Élet
A Lét Királya;
Az anyag az ő szolgája.

Talán minden válasz bennünk,
Éppen úgy, ahogy
Felettünk.

 

Áprilisi boszorkányok
Táncolnak a szélben,
Mindent megváltoztathatnak
Azon hevenyében.

Szakadó esőből napfény,
A levegő robban,
Aztán hirtelen oly hideg,
Hogy a fogunk koccan.

Egy szál ing sok. Utána meg
A kabát sem állja;
Tél és tavasz, múlt és jelen
Egymást harapdálja.

Ha valami még el nem dőlt,
Van április-érzet,
Még dönthetünk. Akárhogyan
Tolakszik a végzet.

Jövő pislákol valahol
A végtelen éjben;
Áprilisi boszorkányok
Táncolnak a szélben.


 

Egykori Turul nemzetség...
Amíg éltek, nem nevezték

Őket Árpád-háznak soha;
Ez már az utókor sara.

Igazából azt sem tudjuk,
Árpád volt-e az ősapjuk.

Nem világos a tényállás.
Volt egy fejedelemváltás,

Fajsz elment a süllyesztőbe,
Taksony lépett a helyébe...

Egykori Turul-nemzetség;
Fel, vagy újjáépítették

Kárpát-medence országát,
A magyarok királyságát.

Mi volt a neve valaha?
Pannónia?
Hungária?

Turkok voltak, vagy hungárok?
A néma idő-hullámok

Furcsa áprilisi hideg;
Köhögnek a szürke egek,

S közelmúltból lő ránk lázat
A gonosz huszadik század,

Rajtunk ocsmány öröksége,
Talán soha nem lesz vége.

Isten áldott népe helyett
Ősmajom-utód seregek,

Tartós erkölcsi deficit,
Világháborúk, drog, profit,

Bolsevizmus fegyver, gender;
Tán majommá lesz az ember...

Zsarnokság ezer fajtája
Vörös ülepét riszálja,

Hogy több szavazata legyen,
S utána jövendőt egyen.

Evolúció-dal játszik
Ősembertől a dollárig,

Nem létezik szent háború,
Nem is volt,
De nem is lesz soha;
Hazug minden véres doktrína.

Isten békére teremtett,
Barátságot akar,
Rendet,
Munkát,
Örömet,
Szerelmet;
Nem fegyvert,
Békét,
Kegyelmet.

 

Létösszegző áprilisban

Keserű a só,

Hol árnyékban van harminc fok,

Hol szakad a hó.



Az Isten is létösszegez

Ilyenkor talán,

Mi lett volna, ha az ember,

Fenn marad a fán?



Más kérdés, hogy ott sose volt,

A többi talány...

Nagyobb ostobaságot is

Mond a tudomány.



Létösszegző áprilisban

Megalvad a vér,

Régi korok hangulata

Újra visszatér.



A lét velem hatvankettő

Valahol győzhetsz, igazad éget,