A néhai Szólón
Beküldte lnpeters - 2012, szeptember 26 - 23:34Akkoriban Athén
Vésznek nézett elé;
Hitel-hínár húzta
A pusztulás felé…
Akkoriban Athén
Vésznek nézett elé;
Hitel-hínár húzta
A pusztulás felé…
Számomra Falstaff figurája magától értetődő cáfolata számos rossz tézisnek.
A világ drámairodalmának egyik legsikeresebb komikus karaktere öntörvényű és a saját világában létezik. Elsősorban a IV. Henrik közegében. A bohózat, A windsori víg nők világában harsányabb, titoktalanabb, de még mindig Falstaff.
Kihunyt a fény. Szobámba zárva
megült a csend, a mának bére.
Csupán a szív, a lélek árva,
Mysty Kata
Gondolat gondolám
Lélekvizeken evezek,
gondolat gondolám
habokat szel szaporán.
Alant a vízcsobogás
szólít édes mostohán,
Jézus nevében igazán.
- Istengyermek téged keres,
hogy hited teljes legyen!
Békéd - helyet - Benne kutat.
Tudd kivárni majd - halálod,
félelmed messze szálljon,
Gyönyörként lassú sétányon ...
Fogyó nappal füstöt seper;
Az alkonyat: puha lepel.
——–
Az alkonyat puha lepel;
Törött cserép a házamon.
A szívemen szelíd galamb.
A gondolat felén a ház,
Mysty Kata
Az idő mindent átvasal
"A napkorong az égről
Valami sejtelem kopog,
Valami emlék itt ragyog…
A rég elhullt ködön túlról üzen…
Őszi napfény – tündérálom;
Tudom, hogy végigcsinálom.
——
Őszi hajnal, csípős, hideg;
Ágról szakadt levelek
együtt érzek veletek!
Az élet íze, színe rég
bánattemető regény.
Ágról szakadt levelek,
fa anyátok néma Vágy:
a halálban is szülőágy!
Ágrólszakadtak! - Ó!Egek!
Mysty Kata
Mottó:
„Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,
Negyvenharmadik rész
Mielőtt az előbbi részben felmerült fontos kérdésekre válaszolnék, ismét vissza kell kanyarodnom, hogy a téma többi szálát is összhangba hozzam mindazzal, amit a sorozat legutóbbi részeiben megállapítottam.
Lassan odaérek, hogy komoly kísérletet kell tennem a szerelem definiálására. Eddig ettől tartózkodtam, és nem véletlenül.
Láttuk, mi nem a szerelem. Talán nem árt néhány szóval felidézni.
Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
Tánc, tánc, őszi tánc,
Sáros lesz a szoknyaránc,
Vigyorog a lánc…
—–
Mysty Kata
Ölelkező kagyló morzsái
Az írói hiúság szokatlan dolgokra képes. Művel csodát is, egyebet is.
Debrecen
Itt élni ajándék nekem, benne
Nyárt idéző őszi hétfő;
Vén, kedélyes fellegnéző
Napsugár -