Valahol
Beküldte Csilla - 2015, április 20 - 23:33
Ereszről lecsurgó nyárfa-ízű cseppek
tenyerembe gyűlnek, egy madárka cserreg
valahol az őszben, árva kikötőben,
míg tollait tépi a fagyos szél bőszen.
Messze ring egy bárka, kopott testén játszva
hullámzik az élet, mintha kicsit fázna.
Mintha kicsit égne, pírja arcom festi,
aranyfényű Napnak lángja nem ereszti.
Valahol a lélek szabad suhanásán
farkasbőrben vacog egy megrémült bárány;
szomjat oltó cseppek tenyerembe gyűlnek,
kavarognak benne meséi a bűnnek.
Röppenő gondolat: korgó gyomrú állat,
hullámok sűrűje madártollat áztat.
Messze ring egy bárka, vérvörös násztánca
szél hátán felkúszik árva nyárfaágra.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, április 21 - 13:49
Permalink
Lelkemet érinted meg
Lelkemet érinted meg stílusképeiddel, igazi csemegék számomra is a verseid!Gratulálok szeretettel!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2015, április 21 - 15:35
Permalink
Nagyon örülök, köszönöm
Nagyon örülök, köszönöm szépen értő/érző gondolataidat, kedves Kata!
Az külön kedves számomra, hogy csemegének nevezted a 'verseimet':) Remélem, hogy nem nagyon édes:-)
Szeretettel,
Csilla
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2015, április 22 - 18:54
Permalink
Nagyon szép, megérintő.
Nagyon szép, megérintő. Örömmel olvastam. Üdv. Éva
Schvalm Rózsa
2015, április 22 - 19:18
Permalink
Kedves Csilla! Versed
Kedves Csilla!
Versed gyönyörű, élmény olvasni.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
press.kyra
2015, április 22 - 21:19
Permalink
Szépséges.
Szépséges.
Press Kyra
Csilla
2015, április 23 - 09:21
Permalink
Nagyon örülök, köszönöm
Nagyon örülök, köszönöm szépen, hogy olvastátok!
:) Csilla
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/