Új herold
Beküldte Csilla - 2016, november 2 - 20:17
Mennyi homályos gondolat
feszíti szét az este csendjét,
istrángos hévvel fojtogat,
halálod mintha benne lelnéd.
Ocsúdni vágysz, ha meggyötör
az emlékképek lomha tánca,
elméd iszappal telt töbör,
időtlen mélynek álma rágja.
Ágrólszakadtan károgó
szavak tüzét a szél eloltja,
de benned él e sárgolyó
igaz reményű, új heroldja.
Hozzászólások
hubart
2016, november 3 - 08:47
Permalink
Nagyon jó, mélyreásó
Nagyon jó, mélyreásó gondolati vers erős, kifejező képekkel!
Csilla
2016, november 3 - 10:57
Permalink
Nagyon örülök a
Nagyon örülök a véleményednek, köszönöm szépen, kedves Feri! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
zelgitta
2016, november 3 - 12:32
Permalink
Ó..., nagyon, de nagyon
Ó..., nagyon, de nagyon tetszik.
A következőkért: nem hosszú, gondolkozás nélkül nekilódul az olvasó.
Szépen "dalolni" lehet (mostanában ezt szoktam, persze, ahol lehet...) hibátlan ritmusa sodor.
Érthető is, a csodálatos költői eszközök ellenére.
És végül a tartalom, ami a versed nagyon értékessé teszi. Nem könnyű líra, itt élet-halál kérdéseket vélek felfedezni, kezdődve a költő borús, vészjósló hangulatán át az utolsó sorok reménységéig.
Igen: ez VERS.
Köszönöm, Csilla!
Haász Irén
2016, november 3 - 14:34
Permalink
Nagyon szép.
Nagyon szép.
Csilla
2016, november 3 - 21:12
Permalink
Köszönöm szépen Nektek is! :)
Köszönöm szépen Nektek is! :) Gitta, külön köszönöm, hogy részletezted a véleményedet! Én is dalolni szoktam a verseket, már amelyik 'engedi'. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/