Csalódás

Mysty Kata
Csalódás

Ismered-e az érzést; csalódás
a neve. Villámcsapásként jön,
úgy lecsap hirtelen , - beleremegsz
egészen.Vánszorog a lélek,
helyét nem találva esik térdre...
Didereg sok napod, sok éjed;
mintha kihalni kész fénye hűen
dédelgetne örök sötétet...
Fáj a létezés, fojtó érzés tart
ármányt nyeső kezében, nem hagy
magadra, csak gyötör, - lassan megöl.
Hajszol a vád, magát menti föl,
nehezen oldoz hit, s a bűn terhe
göngyöl fel szorosra, tokba zár.
Hiába hajnal, alkony, szerenád,
ablakodban dalló csalogány.
Üres pohár lesz minden szó csupán,
nem feledtet, sőt becsap egy s más!
Mi és mikor szabhat ennek határt?