Gésák

Szamuráj-kegyetlen szívnyilallásban
lótuszvirágkehely. Csendje könnyel nyugtat.
Leszakított karma felhőderengésben.
Sercegő bogár szárnya lámpafénybe fullaszt
meg nem született reményfoszlányokat,
elsóhajtott utolsó riadalmat, szemretinaképekkel.
Felfordított idő-jajszavak ölelésében.
Be nem fejezett mozdulatokkal mesélt történetek...

Selyemkimonók öve ezüstszálakkal vörösbezártan.
Szilvavirág, írisz, liliom. Elrebbenő lepkék…
Vállak sziluettje kéklőfehéren, hallgatag Hold,
merengő mélaságban. Elsuhanó árnyak...
Ellopott szemvillanásokban üzenet.
Megriadt csendben kéretlen kakukkszó…
Ébredező tűzparazsak, felszított vágyakban,
titokba burkolódzott estszínű utak, házak…
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kedves Barna, az első vsz nekem túlzsúfolt, és nem is értem egészen. Valószínűleg egy kép vagy, festmény? alapján írtad le benyomásaidat... A második sokkal szellősebb, érthetőbb, és szebb is ezért. A címet is sokkal jobban körüljárja.

hubart képe

Az amúgy hangulatos és kifejező képek halmaza kissé nehezen áll össze értelmezhető szabadverssé. Nagybetű és központozás dolgában egyetértek Ágotával. 

barnaby képe

Nagyon köszi, hogy olvastátok a verset, kitettem egy-két mondatvégi pontot...talán így már nem zavaróak annyira a nagybetűk.Üdv mindenkinek:B:)