Kiáltás

A bérctető csúcsán megrendülve állunk,
mire feljutottunk, sok próbát kiálltunk.
Messze a világtól, ide menekültünk,
tarisznyánkba téve megtépázott lelkünk.

Bízva önmagunkban, s egymás erejében,
tettük meg az utat - talán idejében.
Kicsit megijedtél, túl közel az éghez,
adjon erőt néked, hogy szeretlek Téged.

Ez a sorsunk, kedves - visszavonhatatlan.
Hidd el, hogy szédülök én is a magasban,
de annyira hiszek álmunk igazában,
mint kiáltás után, visszhang válaszában.