Suttogó

Beküldte Csilla - 2016, február 8 - 19:39
 
Néha úgy elfog a pánik,
hangja, tanácsa hiányzik,
csonka darabjai folynak
síri sötéten a Holdnak.
 
Futni szeretne a lélek,
megszabadulni ma végleg
forma csalóka ködétől,
s nézni, amint fala szétdől.
 
Ám, ha szemét felidézem,
fénye kigyullad enyémben
cseppnyi időbe bezárva,
édeni csend a hazája,
 
s mintha e testbe lopózna
lénye, tanítva a jóra
súgja, hogy életem éljem
földi valómban egészen.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2016, február 9 - 08:45

Léleksimogatóan szép...büszke lenne Rád, Ő is.

Szeretettel voltam itt.

Zsike :) 

hubart képe

hubart

2016, február 9 - 09:34

Nagyon szép vers, a lélek alapjáig leásó gondolatokkal.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2016, február 9 - 10:41

Kedves Csilla!

Megható a vers, és egyben remek.

Erzsike 

Csilla képe

Csilla

2016, február 9 - 12:05

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! Örülök a véleményeteknek! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, február 9 - 17:50

Szép időmértékes verselés!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Csilla

2016, február 10 - 12:35

Örülök, hogy itt jártál, Hespera! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/