Vége az akkumulátornak,
Felzabálta a hideg,
Reggel megint nézem, hogy a
Bumlibusz hol tekereg...
Fekete betli. Ellenem
Még az Isten sem fogad;
Tudja, mennyire gyűlölöm
Én az ilyen napokat...
Az Idő mocsaras partján
Leskelődik a toportyán.
Ha jönnek a nehéz évek,
Vérszomja is újra éled.
Ha kétség és viszály jönne,
Jóllakna az idők szörnye.
Az Idő mocsaras partján
Tanyázik a profán sárkány.
Csüggedés árnyékába száll,
Reményt és hiteket zabál.
Hitünkből nem engedünk,
Fut tovább az idő velünk.
Fut hajónk az Élet-portyán
Az Idő mocsaras partján...
Szép őszies napok telnek,
Szent ötletek menetelnek.
Munka, Szabadság, Szerelem,
Mind a három megvan nekem.
Még nem lehet közel a vég,
Mert munkából akad elég.
Szép őszies napok telnek,
Megírt sorok menetelnek.
Napok boldogságra lelnek;
A Szerelmek - nem telelnek.
A józan ész mostanában
Sokak szerint túl koros,
Reflexei nem "modernek",
Világlátása poros.
Polkorrekt szivárványhorda
Pénznek behódolni kész,
Az ordítja, többé már nem
Szükséges a józan ész.
Azt mondja, hogy "nyílt és szabad"
Genderhit lesz a jövő,
A férfi többé nem férfi,
És többé a nő se nő.
Én azonban úgy gondolom,
Lehet bármilyen merész,
Mind hamis ösvény, aminek
Nem számít a józan ész.
Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.
Hallgatag November,
Tűnődik az Ember;
Maga alá gyűr minket
Az Idő,
A vén henger...
Hallgatag November,
Fonnyad a vén kender;
Békére és nyugalomra vágyik,
Aki
Ember...
Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.
Profán világvégét
Zeng a profit-ének;
Masszává lett emberroncsok
Robot-útra térnek,
Polkorrekt gép-banda hegedül,
Csak az Isten hallgatag
Valahol...
Egyedül...
Szelíd hagyományok
Lomtárba kerülnek,
Igazmondók felségsértő
Szavak miatt ülnek,
Nemzetállamok felbomlanak,
Érték többé nem marad csak
Mindenütt
Salak...
Hétköznapot szaggat
Multikulti horda,
Emberiség sem marad, csak
Kevert embercsorda,
Igaz szóra nem lesz felelet,
De nemünkkel játszadozni
Nyugodtan
Hol van ma a túlerő?
Ki hiszi, hogy játékszere lehet
Ország
És Jövő?
Hol van ma a hatalom?
Kit szolgál ma a hazugság
Cikkben,
Versben,
Színpadon?
Tán a kormány oldalán?
A Haza megmaradása
Most a fő veszély talán?
Nemigen!
Ezer liberális mantra zúghat,
Akkor sem hiszem!
A túlerő merre van?
Vállalja-e önmagát, vagy
Sanda?
Sunyi?
Arctalan?
A túlerő mit akar?
Mire jó a
Telepítés,
Sok hazugság,
Zűrzavar?
Minden pohár kiürült.
Szél és eső rázza a fát,
Előkerül a nagykabát.
A hőfok még mínusz felett,
Csak a szél ad fagy-érzetet.
Az október enyészete
Már a Tél előérzete.
Didergésről szól a rege,
Itt van a tél előlege.
Liberális "világlélek";
Nem zavarják holmi tények...
Utópiával hiteget,
Tenyésztget - végső hideget...
Szél és eső rázza a fát,
Koptatja vén Európát.
Vén, elkényeztetett, kába...
Vészt ültetett a nyakába...
Szél és eső rázza a fát;
Hazaszeretet - nagykabát.
Szeles, nyűgös őszi napok;
Heves szélben sár kavarog.
Régi kipróbált szerelmek
Gyengéd szeretettel kelnek.
Vezérelt rögeszmék rabja
Saját jövőjét eladja.
Európa vak és süket;
Kótyavetyén a becsület.
Jelen suttog,
Jövő dadog -
Szeles, hűvös őszi napok...
Az EU hiába nyafog,
Mégse leszünk öngyilkosok.
Nem kincsekre alkudozunk,
Hanem csak élni akarunk.
A gyermekeinknek tovább
Akarjuk adni a Hazát.
Globál-pénz hiába dohog.
Mégse leszünk öngyilkosok.
Mi se világgá nem megyünk,
Se muszlimokká nem leszünk.
Gondűzöttség menedéke
A hétköznapi szent Béke.
Multikultira nem vágyunk,
Jó lesz nekünk a sajátunk.
Csak morogjon, aki morog,
Mi nem leszünk öngyilkosok.
Lesz-e holnap Magyarország,
Vagy globál-vezérelt hordák
A múltunkat szerte hordják?
Lesz-e országunk,
Hazánk?
Isten vajon gondol-e még
Néha-néha ránk?
Néhai Nyár Őszbe révedt;
Anikómmal szép az Élet.
Nem lett lánc, meg toronyóra,
Csak számtalan boldog óra.
Két Gyermekünk felnőtté lett;
Anikómmal szép az Élet.
Szép, nyugalmas, boldog évek;
Anikómmal szép az Élet.
Vén Muskétás kvázi-rendben
Merengek az esti csendben.
Vén Muskétás méltóságban
Szemernyi rezignáltság van...
Vén Muskétás hetykeségben
Örökifjú-magam érzem.
Vén Muskétás-féle napon
Magamat el sose hagyom.
Az őszi est azt suttogja,
Az anyag henyél,
Nem attól lesz világvége,
Hogy eljön a tél.
A fagytól még élhető az
Emberi világ,
De lakhatatlanná teszik
Hitvány doktrínák.
Emberhez méltó Jövendőt
Nem a pénz csinál,
Létet Isten ad, az ördög
Csak profanizál.
Vén őszi égen őszi csillagok;
Már jó ötvenöt esztendős vagyok.
Fejem felett az égbolt-kupola,
Vagyok hű férj és szerető apa.
Negyvenöt évemre lett házikóm,
Az ötvenötödikre autóm.
Vén őszi égen őszi csillagok;
Ember, apa és boldog férj vagyok.
Megalkuvónak már öreg vagyok;
Vén őszi égen őszi csillagok.
Kedves Barátom, Feri,
Kerékpárját tekeri;
Ha a gépem rakoncátlan,
Telefonom kérleli:
Gyere, javítsd meg,
Feri!
Kedves Barátom, Feri,
A bajt mindig megleli,
Minden hiba-szövevényben
Magát jól kiismeri.
Nagyon köszönöm,
Feri!
Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.
Nyugdíjba aligha megy majd
Az agyunk és két karunk,
Nem kell toronyóra lánccal,
Csupán élni akarunk.
Azt akarjuk, nyugalomban
Süthessen a Nap le ránk,
Hogy unokáink számára
Maradjon meg a Hazánk.
Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.