Újra húrolt világokban
Az Örömre mindig ok van.
Semmi erőszak, pénz, pia,
Csak szégyenlős utópia.
Sok szitkozódó vadbarom.
Nem okád hófehér lapon.
Újra húrolt világokban
Minden tárgy, ahol kell, ott van.
Nem küzdenek hiány-kincsen,
Felesleg semmiből nincsen.
Boldog lesz az emberiség,
Ha majd elég lesz az "elég".
A pénz múzeumba kerül,
Senki se marad egyedül.
Valahol...
A Csillagokban...
Újra húrolt világokban...
Udvaromon madár tipeg,
Július van, Nyár és meleg.
Gépnél talál az alkonyat,
Gyarapítom soraimat.
Múlt, Jövő, Jelen fog kezet,
Körülvesz Család, Szeretet.
Udvaromon madár tipeg
Este meccset nézegetek.
Könyökölős ellenfelek
Borzolják idegzetemet.
Ellenfél nyeri a csatát,
Meg a szpíker hódolatát.
Udvaromon madár tipeg,
Békés Nyarat mindenkinek!
Ős Napkelet,
Fejlett Nyugat;
Macska nyávog - kutya ugat.
Van otthonom - még élhetek;
Udvaromon madár tipeg.
Nyári vidám lombkoronák,
Sárgul valahol a világ.
Kihagy és köhög a motor,
Rozsdás valahol ez a kor.
Csikorog a fátum-kova,
Sántít Európa lova.
Nyár van - pihenjen a világ...
Nyári vidám lombkoronák.
HETVENÖTÖDIK RÉSZ
Minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban furcsállottam. Mit akar Napsárkány? Mire tör? Elhagyta volna a józan esze? Neki hétköznapi értelemben vett józan paraszti esze nem is volt soha. de Napsárkány korántsem ostoba. Az lehet, hogy őrült dolgokra tör, a lelke kacskaringós utakon jár, de a szelleme ép. Akkor meg mi ez? Valamiféle kelepce?
Régi Nyarak Balatonja;
Álmok otthona.
Szent múltvarázs -
A jelenben nem vágyom oda.
Szülőföldem. Szép Balaton -
Múlt derűs egén;
Ott nőttem fel. Gyermekkorom
Ott töltöttem én.
Múlt ködébe süllyedt Boglár,
A Szülőhazám,
Ott nyugszik a gyermekkorom,
Apám és Anyám.
Régi Nyarak Balatonja,
Régi kék egek,
Szebbnek látta a világot
Akkor a gyerek...
Régi Nyarak Balatonja
Rég eltűnt soha,
Csak bennem él. Elfeledni
Nem fogom soha.
Az Idő, a Vén Narrátor
Félni kezdett - önmagától.
Hosszúra nőtt már a szőre,
Mivégre mindig előre?
Menni, soha meg nem állni,
Végtelenségig narrálni.
Az Idő, a Vén Narrátor
Csak az emlékekben bátor.
Sose hal, de nem is éled,
Unalmas az örök élet...
Epika végtelen síkja
Az öröklét-narratíva.
Magába zárt, örök tábor
Az Idő - a Vén Narrátor.
Túl a bíbor hegyeken,
Rejtőzik a Múlt,
A jövő;
Isten is ott álmodozik
Csendesen..
Túl a bíbor hegyeken...
Innen a Végső Hegyen,
Nyarat élvez Otthonában,
Meghitt, régi Szerelmében
A jelen..
Innen a Végső Hegyen...
Meghitten szürke Jelen,
Múltunk takar,
Jövőnk fázik,
Csendesen éltet minket
A Szerelem.
Meghitten szürke Jelen...
Túl a bíbor hegyeken
Valaki tudja
A tikot,
Hogyan lehet kifogni
A végzeten.
Túl a bíbor hegyeken...
Isten tüzén Idő serceg;
Évek,
Napok,
Órák,
Percek...
Tél fagyaszt, aztán Nyár éget,
Folyton megújul
Az Élet.
Kívül minél öregebbek,
Belül talán - annál szebbek...
Isten tüzén Idő serceg,
Múlttá válik
Jövő herceg...
A Múlt emlékezve éled,
Néhány percig tart
Az Élet...
Évek,
Napok,
Órák,
Percek..
Isten tüzén Idő serceg...
Július van, tizenhárom,
Fradi-győzelemre vágyom!
Hűsölnek a vén koboldok,
Menekül, aki nem boldog.
Mosolyog a vén láthatár,
Önfeledten tombol a Nyár.
Július van, tizenhárom,
Családomat itthon látom.
Itt az idei Nyár fele,
Otthonunk ritka mód tele.
Július van, tizenhárom,
Fradi-győzelemre vágyom!
Napok óta írja magát,
Megrágja minden mondatát.
Epikai alapsíkon
Számos cselekményszálat fon.
A részletes vázlat: ikra,
Abból születik a szikra.
Leomlott már az összes gát;
Napok óta írja magát.
Nyári bársony éjszakában
Megpihen az isten lágyan.
Az ég vén szeme lecsukva,
Alszik a Nap - alábukva.
Fényes, halk csillagszerenád
Festi a csendes éjszakát.
Kicsi Jövő - pizsamában,
Nyári bársony éjszakában.
Van-e még elég Erő
A Tradícióban?
Látjuk-e, ha gonosz fegyver
Lapul a falóban?
Azt halljuk, hogy "a fejlettség"
Már az égig érne,
De azt látjuk, hogy folyik a
Világ orra vére.
Önveszélyes médiadalt
Zúg vén globál-kontár,
Vesztünkön szeretne nagyot
Kaszálni a dollár.
Fogunk-e hinni a sulykolt,
Hangos hazug szóban?
Van-e még elég Erő
A Tradícióban?
A Szent Erőt Isten adja,
Aki tudja,
El is kapja.
A világ vén ember-hámor;
Csak az egyéni a bátor.
Amerre nézünk, csak konok
Fantáziátlan sablonok.
A Szent Erőt Isten adja,
Használhatja -
Aki tudja.
Színjátszóink színpadon,
Most zajlik a tábor,
Akad, aki forró nyárból
Tháliához pártol.
Fenn a Vigadó felett
Vén Július ásít,
Tizennégy ügyes fiatal
Színházat csinál itt.
Senki sem tétlenkedik,
Öröm,
Munka,
Béke,
Elevenné válik Múltunk
Egy szép töredéke...
Színjátszóink színpadon,
A darab is épül
Pénteken előadás is
Lesz belőle végül.
Idő-parti Nyár-szigeten
Köt ki a Régi Szerelem
Optimizmusok susognak
"Megállj"-t idült viharoknak.
Idő-habok Jelent mossák;
Napon szárad a gonoszság.
Szívós a Régi Szerelem
Idő-parti Nyár-szigeten..
Máris itt a Július,
A Nap - vörös talár...
Pedig nekünk csak ezután
Kezdődik el a Nyár...
Tombol kint a nagy meleg,
Forrón tüzel a Nap,
S az éhes- idő-szörnyeteg
Már júliust harap.
Nagy iramban jött a Nyár,
Mint az ördög lova,
Mire megszokjuk majd, talán
El is üget tova.
Pénzvezérelt, beteg jövő
Fenyeget?
Nem is lesznek majd valódi
Emberek?
Se nemzet, se család, csupán
Globális?
Rajta a dollár hatalma
Totális?
Emberségnek az emléke
Sem kotyog?
Nem lesznek, csak dollár-agyú
Robotok?
Nem lesz ember, csupán bio
Egyveleg?
Pénzvezérelt, beteg jövő
Fenyeget?
Azt képzelik szenilis
Dollárpapák,
Hogy csupán a pénztől forog
A világ.
Dollártól tán a Nap se lesz
Halovány,
A halált meg legyőzi
A tudomány.
A Cél magában sose Felelet,
Csak híd az Idő partjai felett.
Egy pillanatban semmivé lapul,
Máskor felhőkből fölénk tornyosul.
Azt, hogy elérni milyen célt lehet,
Mindig az eszköz határozza meg.
A profán Cél nem ad erőt soha,
Lehet szülő - de mindig mostoha.
Ha van, akár irreális lehet;
Ha nincs - magunkhoz lettünk hűtlenek.
Vele is lehetek boldogtalan,
De nélküle - minden haszontalan.
Egyik Cél olykor másikon tapod,
A Cél nem végzet, csupán állapot.
Békés Jövő lesz-e még?
Kék marad-e még az ég,
Békés, boldog Családokra
Néz-e majd
A jövőbeli Ég?
Égig nőnek-e a fák?
Virágzik-e majd az ág?
Lesz-e még a mostaninál
Sokkal jobb hely
Majd a nagyvilág?
Lesz-e a világ kerek?
Lesznek boldog emberek?
Egészségesen fejlődnek
Szüleikkel
Majd a gyerekek?
Békés Jövő lesz-e még?
Ami jó, számít-e még?
Sivár extrémségek helyett
Felnőttséget
Ád-e még az Ég?
Legendák hőse,
Hazánk szentje Ő;
Fejjel magaslik a Múltból elő...
Néhai áldott Szent László királyunk
Olyan
Férfi volt,
Ember és
Király,
Amilyennek magát szereti látni
A Magyar,
Ha idő tükrébe áll.
Mi a valóság,
Mennyi a legenda -
Aligha érdekes nekünk ma már;
Valaha itt élt, ebben a Hazában
Néhai, áldott Szent László király...
Sosem égette a hatalom vágya,
De ő lett országunk legjobb királya.
Katona,
Bíró,
Államszervező;
Fejjel magaslik a Múltból elő...