lnpeters blogja

Új esztendő első napján
Fagy táncol a kert kalapján.

Bágyadt téli Nap integet,
Idő ver ködbe új szeget.

Vén január hóról mesél,
Emlékeket idéz a szél.

Új esztendő első napján
Alvadt vér elrozsdált szablyán.

Európa torka dugult,
Valahol most vész el a Múlt.

A felszín - gazdátlan kabát,
A köz még védheti magát.

Új esztendő első napján
Isten ül a Jövő bakján.

Az anyag magában süket,
Hit kell, hogy legyen Becsület.

Család ül a Remény padján

Kívánom az új esztendő
Küszöbére érve,
Minden igaz embernek
Legyen boldog éve!

A szerencse egész évben
Szorgosan szolgáljon,
A lehetőség a vágynak
Útjába ne álljon.

A globális fő gonoszság
Jövőre henyéljen.
Minden Család békében és
Biztonságban éljen.

Igazság és szent hagyomány
Maradjon erőben,
Ezt kívánom Mindenkinek
Az új esztendőben!

A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.

— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!

Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.

Az év vége felé
Gorombul a hideg,
Vadul csapkodják az
Ajtókat a szelek.

Álmos a vén világ,
Tán rossz is a gyomra,
Kora sötéttel tér
Hamar nyugalomra.

Új év készülődik
Az Idő peremén,
Remények röpködnek
A képzelet egén.

Az év vége felé,
Hideg téli esten,
Magában csendesen
Imádkozik Isten.

HETVENHARMADIK RÉSZ

Napsárkány dühödten meredt rám.

Karácsonyi szent Nyugalom;
Darabomat írogatom...

Lágyan simogat a bársony,
Puha, jó meleg Karácsony.

Kis karácsony - csendes álom;
Körülöttem a Családom.

Jelenemet lapozgatom;
Karácsonyi szent Nyugalom...

Karácsony első napja van...
Karácsony első napja van..

Fenyőfaág
Szent illatát
Kortyolja most
A Lélek;

A vén Idő ma feltűnően
Félszeg...

Kezünk alatt
A Jelen selymes szőre,
A gondok elszunnyadtak egy időre,

Ép
Az Erő;
Még istennel sakkozik
A Jövő;

Vágyak táncolnak cirmos-vidoran;
Ma Szent Karácsony
Első napja van....

Hazai fehér karácsony,
Megtisztító, szent lepel,
Eljöttében,
Szentségében
Hinni lehet,
Hinni kell...

Ki tudja, hogy Betlehemben
Esett-e hó valaha?
Az itthoni karácsonyon
Áll jól a fehér ruha.

Újrakezdés fehér leple
Borítja a földeket,
Ünnep van, és Szent Nyugalom,
Utána jobb is jöhet.

Hazai fehér karácsony
Fénye meghitt,
Tiszta fény;
Amíg karácsonyt ülhetünk,
Sose hal meg a Remény.

Szent karácsony 2016.

Egész évben sóvárogtunk utána,
Most betoppant,
Eljött a kis szobába...

Áldott karácsony!
Fenyő illata...
Világ közepe most a kis szoba...

Sok hétköznap közt
Kis csendes szövétnek;
Kicsi otthonban
Gyertyafények égnek.

Nem glória, ami szentté tehet,
Csak a Lét értelme,
A Szeretet...

Szent karácsony
Nyugalma ránk talál.
Talán ma még
Az idő is megáll.

Öröm és béke
A tekintetekben...
Karácsonykor
Velünk örül
Az Isten.

Névnapodra azt kívánom,
Éljünk együtt még soká;
Amíg Ketten vagyunk,
Mindig
Lesz Miért, és
Lesz Hová...

Drága
Kicsi
Feleségem;
Szép az életem
Veled;
Köszönöm, hogy éppen  nekem
Szentelted
Az Életed.

CSÜTÖRTÖK

Május 13.

16 20

Róma

Olaszország

    Sir Robert James Frazer, a Scotland Yard egykori főfelügyelője kora délután érkezett meg a WizzAir járatával Ciampino repülőterére. Mogorva öregedő sofőr várta. Gépkocsiba ültek, és a szürke Fiat Marea úgy repesztett Róma felé, hogy a főfelügyelő alig kapott levegőt. Alig látott valamit az útból. Menet közben nem beszélgettek, a sofőr csak törte az angolt, Sir Robert meg egy szót se tudott olaszul.

Régi téli hétköznapok
Jégcsap-dala újra kopog.

Minden mozdulat tovaszállt,
Tán a vén Idő is megállt.

Télbe ködült gyermekkorok
Emlék-folyama kanyarog...

Régi téli hétköznapok
Emléke a jégen ragyog.

A csöndes vidéki telek
Emléke lelkemben remeg.

Derékmagas, fehér falak;
Apám vág a hóban utat...

Régi téli hétköznapok;
A feledés mindig - dadog.

Havas utak, szánok, hitek,
Karácsonyfát termő hideg.

Jégbordát szántó lópata,
A téli este illata...

HETVENKETTEDIK RÉSZ

Arisztonikoszt nem sokkal utóbb – a balsikerű athéni flottavállalkozás összeomlását követően - Szürakuszaiban lefejezték. A kivégzést komor elégtétellel szemlélő pátriárkai külsejű perzsa követ pedig természetesen nem volt más, mint Napsárkány. Ezeket a dolgokat már Babilonban beszéltük meg egymással, nem sokkal azelőtt, hogy bevonultak oda Nagy Sándor katonái.

Szent Karácsony köpönyege
Ráterül a tájra,
Az Ünnep eljövetelét
Testünk-lelkünk várja.

Fagy markában a vén Idő,
Mint didergő herceg,
Egymást melegítgetik a
Lassan múló percek.

Hosszú, téli esték végén
Didereg a Lélek,
De ünnepet ígérnek már
Az ádventi fények.

Szent Karácsony köpönyege;
Ádventi remények...
Sohasem költözhet a holt
Anyagba a Lélek...

Mint a gyermekkori telek;
Csikorgó hó, szürke hideg.

Régi tél emlékezni kér:
Mint egykor - fekete-fehér.

Jeges úton csendben mulat
A régi avitt hangulat.

Mint a gyermekkori telek;
Hallgat a világ - reszketeg...

Szőrös a füle a fagynak,
Fehér tetők bólogatnak.

Ködös, jégbordás udvarok;
Kertek alján Múlt vigyorog.

Mint a gyermekkori telek;
Köznapi remény enyeleg.

Egykori fagyok emléke;
Csendes, szürke lelki béke...

A Múlt kopott kabátjába
Van a Jövő titka zárva...

Zene száll
Fuvola hangján;
Bach,
Utána
Hacsaturján...

Mint mese,
Vagy éber álom:
Színpadon
A Kicsi Lányom...

Az összes huszonnégy éve
Épül bele a zenébe...

Száll a zene,
Szól a zene,
Szíve-lelke
Benne,
Benne...

Szálljon,
Szálljon,
Mindig szálljon...
Zenéd,
Lelked,
Kicsi Lányom...

Rád
Zene, meg
Öröm várjon;
Boldog legyél,
Kicsi Lányom!

Hideg télben hideg ének;
Álmaink az égig érnek...

Jég szorítja a világot,
De a Remény ma is - áldott.

Csontig fagyasztó zegernye;
A Múlt mára - szikkadt pernye...

Hideg télben hideg ének;
Anyagelvek jégben élnek.

Téli Föld repedve forog,
Rossz entrópia vigyorog.

Jégbe fagy az Isten szava,
Hull a realitás hava.

Hideg télben hideg ének,
Tornyosulnak ránk az évek.

Hidegednek újabb telek,
Felnőtt lett már mindkét gyerek.

Sátánbohóc időt kapál,
Célkeresztbe néz a halál.

Május 12.

Le Matin

Rendőrségi hír

Kérjük, jelentkezzenek mindazok a személyek, akik bármilyen információt nyújthatnak a május 7-én Pulnoy (Lorraine) közelében talált megnyúzott férfi holttestről, az áldozat személyéről, vagy a bűncselekmény körülményeiről.

A nyomravezető számára a Francia Köztársaság belügyminisztere 50 ezer euró pénzjutalmat ajánlott fel.

Május 12.

20 42

Mintha itt sertepertélne
Most Holle anyó,
Mint régi szép képeskönyvben,
Úgy esik a hó...

Szertartásosan ürül ki
Az égi kehely,
Függöny módjára hintázik
Millió pehely.

Szép, parádés, nagy pelyhekben
Gomolyog a hó,
Festőt hívogat a látvány,
Vászonra való.

Sznob ítésznek nem ízlik, mert
Nem elég profán,
A varázslatos fehér kép
"Giccses" is talán.

Aki őszintén szeretni
Bárkit képtelen,
Azt hiszi, nem is létezik
Igaz Szerelem.

Lompos, nyegle téli szél,
Bolond, aki sose fél.

Gonosz doktrína terem
Jelenrágta flaszteren.

Szétoldódik múlt-köteg,
A sok egyén - csak tömeg.

Lompos, nyegle téli szél,
Nem Isten, aki henyél.