NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ
Ő is beállt azoknak a nőknek és férfiaknak végeláthatatlan sorába, akik az egészséges gondolkodást kerülőútra kényszerítő megcsontosodott, begyepesedett szellemi dudvakupacok talmi fénnyel derengő látszatigazságainak kerge lidérctánca kedvéért hagyták magukat a boldogságtól és az igazitól megfosztani.
Mint kortalan vicinális,
Zakatol a vén Idő,
Ma délelőtt temetés volt,
Jövőre keresztelő.
Ifjú kortól a halálig
Utazunk a vonaton,
Ütött-kopott esztendőkön
Zötyögünk - monotonon.
Indultunk Múltak síkjáról,
Itt a Jelen kavarog,
S közelednek a távolban
Már a Jövő-viharok.
Zakatol az Idő-vonat,
Jövő-alagutat ás,
Minden évvel közeledik
Az utolsó állomás.
2075. március 11.
Jakov Onyiscsenko csendesen ácsorgott a régimódi fatornác alatt, és aznapi utolsó cigarettáját szívta. Kapucnis kiskabátjában igazi, joviális magyar háztulajdonosnak tűnt.
A csendes kecskeméti kertvárosi utca kertjei békésen simultak egymáshoz a balzsamos kora tavaszi éjszakában, és a meggyfák, bukszusok, sövények és rügyezni kezdő orgonabokrok mögött szelíden aludtak a házak. A sátortetők békésen nyújtóztak az enyhe tavaszi szélben.
Huszonnégy éve ünnepeltünk
Egy új, aprócska Életet,
Holtfáradtan és önfeledten
Lebegtem a város felett.
Feltornyosult akkor az Élet
Szép, fodros hullámtaraja;
Megfuttatott, majd apává tett
Egy varázslatos éjszaka.
Már este biztos voltam benne,
Nem alszom át az éjszakát,
Hajnali három után aztán
Megláthattam a kisbabát..
Huszonnégy év telt el azóta,
De látom most is, élesen,
Gyönyörű, erdős hegyoromra
Futott akkor az életem.
HUSZONHARMADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2016. október 6.
17 30
MŰSORVEZETŐ:
Jöjjenek hát a legszívszorítóbb felvételek. A nézők már nagyon várják őket, többen is telefonáltak, érdeklődtek közben. Készen áll?
SZAKÉRTŐ:
Természetesen.
MŰSORVEZETŐ:
Lássuk tehát! De tartsuk be a fokozatosság elvét.
SZAKÉRTŐ:
KÉTSZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ
Nézem tovább a verset.
A következő néhány sort egybe tartozónak tekintem:
„Mentem haza, s a haza hol van?
halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták az éjszakát.”
Az újabb blődli után megint egészen kiváló rész következik.
„Mentem haza, s a haza hol van?
halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták az éjszakát.”
(Apósom, id. Bundik László emlékére. Elhunyt 2016. március 29-én)
Az Idő egy nagy halastó talán,
Kis Lét-kikötőkkel az oldalán.
Tavára meghitten, szépen vigyáz
A Nagy Hobbihalász.
Halászember tart a túlpart felé,
Talán már lát ott rakpartot,
Vagy stéget,
Mellette rejtelmes dimenzióba
Bukott alá
Az Élet...
Elment
Az örök rejtélyek útjára;
Az Idő szégyenkezve néz
Utána.
Elment,
A bágyadt napfény búsan hunyorog,
A perc csikorog,
Ami következik:
Örök titok.
NEGYVENNNYOLCADIK RÉSZ
Ezt én közönséges butaságnak, féltékeny asszony fecsegésének tartottam, és eszem ágában sem volt komolyan venni. Még mit nem? A Nagyasszony is csak ugyanolyan nő, mint a többi, tehát el is lehet csábítani. Ha akarnám, megtehetném! Miért lenne attól veszélyben az életem?
Húsvét ünnepén
Egymást vigasztalja
Lét,
S Remény...
Húsvét ünnepén...
*
Félénk és bágyadt
Tavaszi napon
Agyon-félemlített
Húsvét oson.
Elraboljuk önmagunktól
A Múltat;
A Megváltás is
Részegségbe fullad.
Koránba bújt dollár
Világot falna,
Épül az
Esztelenség birodalma.
*
Élet-sziget
A hatalmas vén Semmi peremén..
Húsvét ünnepén...
*
Erőszakos és fürge a Remény,
Akár a vércse;
Azért se!
Somossy Egon kissé dobogó szívvel ment fel a neobarokk lépcsősoron. Három napra meghívta ő ide Roger Szentirmai.
Majd’ kiugrott a bőréből örömében. Roger Szentirmai személyesen! A könyvcézár! Idejött egyenesen Cleveland-ből, ide Pilisszentannára. Nem valami titkárfélét küldött, ő maga jött személyesen.
Nagyszombat van.
Hit és Remény - vacog...
A Megváltás fél lábon tántorog.
Megváltás?
Töredék-lét, ital, étel...
A történelem - örök próbatétel.
Holt nyugalom
Rossz kalaphoz verődik,
Jövő-ködben
Vérfürdő leskelődik.
Nagyszombat van,
A világ zaklatott,
Tán elfeledte, hogy megváltatott...
A megváltottság nem rendfokozat;
Csak lehetőség,
Szabad akarat.
A felelősséget ne hagyjuk fázni,
Tilos
Papír-doktrínákra ruházni.
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. OKTÓBER 6.
17 25
MŰSORVEZETŐ:
A legnehezebben értelmezhető és legfelkavaróbb képek következnek. Készen áll a megtekintésükre?
SZAKÉRTŐ:
Igen, korábban már beszéltünk róluk.
MŰSORVEZETŐ:
Készen áll?
SZAKÉRTŐ:
Én igen. Vajon a néző is?
KÉTSZÁZÖTVENEDIK RÉSZ
„te szép aranykalászvegasz,”
Egyszeriben újra van költői erő – nem is akármekkora.
„te szép aranykalászvegasz,”
Ezt is érdemes megvizsgálni.
„te szép aranykalászvegasz,”
Mitől ennyire erős ez a sor? Vegyük sorra:
Kétség szivárog az égből,
Állnak komoran a fák,
Eső,
Döntésképtelenség -
Nyirkosodik a világ...
Lucifer vigyorog
És szavaz,
Zsolozsmázik a
Jéghideg Tavasz.
Brüsszel fáradt repterén
Kopott, szürke árny,
Gyertyafényekben vívódik
A sápadt hiány...
A halál,
Mint nedves, fojtó pára - szétterül;
Ártatlanok haltak meg...
Értelmetlenül...
Néhány tucat halvány kis gyertya ég,
A kegyelet
Jéghideg menedék...
NEGYVENHETEDIK RÉSZ
A közeledő őszi orgiára célzott. Szinte mellbevágott a tudat: évszázadokkal, de az is lehet, hogy évezredekkel ezelőtt szeretkeztem utoljára. Eszembe jutott a faluban élő sok büszke tartású, ringó csípejű nő, és nyomban belesajdult az ágyékom. Végül is, miért ne?
Kótyavetye - gazda nélkül...
Kié lesz a földünk végül?
A görög eposzok óta
Önmagáé Európa...
Kövezett útjait rótták:
Líra, emberi méltóság.
Látott sok emberi csodát,
S a szabadság gyermekkorát.
Gazdára régen nem ügyel,
Most meg...
Önmagát adja el?
Kótyavetye - gazda nélkül...
Minden hagyomány elévül?
*
Platón óta.
Jézus óta..
Európa...
Európa...
Hódító meg nem alázta,
Őseink kardja vigyázta.
Az elegáns öltönyt viselő Lucifer lépett a pult elé.
- Lucifer! Előre megbeszélt találkozó!
- Máris uram! - bólintott a hófehér ruhás titkárnő, és alig láthatóan megrezdültek az angyalszárnyai. A kinyalt, hosszúkás, sötét arcú fickó egyáltalán nem tetszett neki. Aranyszőke, göndör fürtjeit mintha hirtelen fuvallat lebegtette volna.
Lucifer vállat vont. Giccses angyalka. Van, akinek ilyen kell, neki nem. Neki a dögös, bőrruhás vadmacskák tetszenek. Főleg, ha a rövid bőrszoknya alól a koromfekete fanszőrzet is elővillan. Ez csak egy porcelán baba.
Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.
Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.
Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.
Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?
Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.
Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.
HUSZONEGYEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. OKTÓBER 6.
17 20
MŰSORVEZETŐ:
Vágatlan felvételeket lát a néző. Szakértőnk egy magyar származású brit híradós, Mr. XY. Kérem, próbálja értelmezni a képsorokat! Pontosan mit látunk?
SZAKÉRTŐ:
KÉTSZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ
A folytatás se különb:
„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”
Újabb parafrázis, ezúttal Vörösmarty verséből – amely Erkel Bánk bán című operájának partitúrájában is szerepel.
„hazám, hazám”
Sokan a magyarok második himnuszának tekintik…
„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”
Ez így nem egyéb olcsó poénkodásnál.
„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”