lnpeters blogja

Mindig emberek maradunk,
Élünk,
Hiszünk,
Szeretünk;
Esztelen doktrínákat a
Nyakunkra nem ültetünk.

Sose leszünk gépezetek,
Csak emberek maradunk,
Nem alakul semmiféle
"Eszméhez" a tudatunk.

"Komunizmust építettek"
A doktrína-fababák,
A vége "osztály nélküli"
Rettenetes nagy GULAG...

Anyagelvű nemzethalál,
Élenjáró ravatal;
Istent is betiltotta az
Egyházügyi hivatal.

Mindig emberek maradunk,
Élünk,
Hiszünk,
Szeretünk;
Kommunista doktrínákat

Atlantisz érzelmi síkja
Méltó barátait hívja.

A Múlt köde mögé nézni,
Régmúlt Létet felidézni,

Állni az Öröklét vállán,
Lovagolni Titkok hátán,

Félig alva, félig ébren
Megmártózni a
Rejtélyben,

Belépni a
Holt Örökbe,
A régi
Életeinkbe,

Tapintani Múlt lábnyomát,
Hogy a Teremtés járjon át,

Hogy Lelkünkig bizsergessen,
Hogy
Hitünk
Újjászülessen,

S átölelhessen a
Credo;
Élmény - királyokhoz méltó...

Atlantisz érzelmi síkja;

Minden egyes

Érintésed

Lélekig hat,

Tovább éltet.



Minden egyes

Kedves

Szavad,

Meghitt, teremtő

Pillanat.



Itthon,

Vagy a telefonban,

Szavadban

Élet-láng

Lobban.



Hit,

Szerelem,

Béke,

Élet

Minden

Szavad,

Érintésed.

Névnapomon,
Névnapomon,
Sok munka az asztalomon.

Anikómat hazavárom,
S lovagolok betűháton.

Szeretnék dolgozni sokat,
Enyhe napsütés támogat.

Szent Lászlóról kapott nevem
Egyre büszkébben viselem.

Szeretek még élni nagyon;
Névnapomon,
Névnapomon....
 

Ma még hallgat a bronzkorunk,
Egykor hangos lehetett,
Vad viharok cikáztak a
Kárpát-medence felett.

Nem tudjuk még, ellenségtől
Védett-e az ősi Hring,
Akik a falon küzdöttek,
Ők voltak az őseink.

Talán a legnagyobb földvár
Gazdája volt itt az úr,
Nem tudjuk, hogy beszéltek-e
Termeiben magyarul.

A magyar nyelv nem lóháton,
Nem Urálból érkezett,
Innen ered, a bölcsője
Valahol itt lehetett.

Ha az ősi szót hallanánk,
Ha múltból szólna felénk,
Talán a vogulhoz képest

Egykori földi világok;
Lélekben mindenki látnok.

Tudjuk, hogy előttünk
Voltak;
Ma nem élők,
Nem is holtak.

Emléküket is elmossák
Az evolúciós dogmák.

Nem szeretnénk hosszú
Múltat;
Inkább becsapjuk magunkat.

Egykori földi világok;
Lelkünkbe süllyedt talányok.

Csöndes déja vu érzések
Mélyén pislákol a lényeg,

Vagy magányos múlt-forgácsok
Gyújtanak röpke világot,

De aztán dörög a kánon:
"Csak mi voltunk a világon,

És előttünk nem volt ember!"

Múlt és Jövő Balatonja
Hívásait egyre ontja.

Gyermekkori szép nyarakon
Ott volt nekem a Balaton.

Jelenkori szép nyarakon
Itt van a házam Sarkadon.

Jövőbeli szép nyarakon
Majd újra Bogláron lakom.


 

Szerelemben újra
Ketten;
Korosabban,
Csendesebben.

Bő harminc év ölel körül,
Minden napnak velünk örül.

Túl hatvanon mind a ketten,
Szerelemben,
Szeretetben.

Kéz a kézben -
Mindhalálig.
Élünk, amíg él
A Másik.

Szerelemben újra
Ketten;
Korosabban,
Csendesebben.


 

Humortalan lett a világ,
Fegyverkezik a butaság,

Bár hülyeség akad bőven,
Viccmesélés kiveszőben,

Mindenféle miniszterek
Ökör módra bömbítenek:

Gyilkos fegyverből nincs elég,
"Totális orosz vereség!"

Európa Bolondokház
Dühödten rakétákat ráz,

Atomról visít a tahó,
S kezébe fakard se való...

Humortalan lett a világ,
Nincsenek meghitt adomák,

Kiürül a retorika,
Porrá omlik a logika,

Ostoba monomániák
Torz haláltáncukat járják,

Apró mécs Idő-homokban,
Hol halványul, hol fellobban.

Nap hevíti, szél csitítja,
Míg lángját tartani bírja.

A közönyös vén homokban
Valami néha megdobban,

Csillámlik valami fényfolt,
Néha közel jön az égbolt.

Apró mécs - Időt keresztel...
Végül majd kialszik egyszer...

 

Trianon sem tart örökké,
De amikor tetemére
Gyűlnek majd a varjak,
Maradjunk
Tisztességesnek,
Embernek,
Magyarnak.


Trianon sem tart örökké,
De lehetett, vagy lehet még
Akármilyen hosszú,
Nekünk akkor sem lehet majd
Kenyerünk
A bosszú.

Trianon sem tart örökké,
De mikor a bitorlókra
Majd az Idő
Rágyújtja a házat,
Bennünk legyen hübrisz helyett
Béke és
Alázat.

Trianon sem tart örökké,
De mikor a volt haragos
Földön látjuk majd,
Arcra borulva,

Nem szobatiszta doktrínák
Maguktól nem adják alább.

A ráfogásos "haladás"
Lába csámpás, szeme csipás.

A világ már azon remeg,
A hülyék ne sértődjenek...

Dogma-kertben dudvát szedve,
Szakadékba lelkesedve.

Saját lábunk alá aknák...
Nem szobatiszta doktrínák..

 

Hamis múltat selejtezve
Tudjuk meg, mi is az
Eszme.

Végtelen a Történelem,
Sosem volt célja a jelen.

Győztes írta képleteket
Könyörtelenül eltemet.

Az Idő Isten szolgája,
Minden hatalom bírája.

Hamis múltat selejtezve
Elhull minden hamis eszme.

 

Időn túli sziklaszirten
Pihen csendesen az Isten.

Fáradt esők,
Hűvös nyarak;
Lomha fekete madarak.

Szamárhátíves vén Idő
Lent lassan mindent körbenő.

Korra kor fásultan köszön,
Minden csupa poshadt közöny.

A Szabad Akarat kevés..
Fejlődés
Vagy visszaesés?

Töpörödött világkánon
Kocog kilőtt tank-szamáron.

Idő alatt Atlantiszok
Halott szíve kongva dobog.

Időn túli sziklaszirten
Fejét csóválja az Isten.

 

Amikor nem védtük az országot,
Minden szomszéd a nyakunkra hágott.
Szerbek, románok, meg csehszlovákok
Rohanták le tüstént az országot,
Antant-vezetéssel nekünk estek,
Amit elvehettek, el is vettek...

Hittünk Wilson tizennégy pontjában,
Meg francia lovagiasságban,
Saját játszmánkban kibicek voltunk,
Békében hittünk -
De meglakoltunk.

Csak néztük
Néztük tehetetlenül,
Ahogy a területrabló
A nyakunkra ül...

Hej, ha akkor...
Mégis...
Mégis...
Fegyvert ragadunk,
Saját sorsunkról

Jót csak az kaphat,
Aki Jóra vár;
A Teremtés erre a srófra jár.

Ahol csak zokszó van télre, tavaszra,
Ott mindig lesz majd ok újabb panaszra.

Egyéni jövőnket nem Isten írja,
A pesszimizmus a boldogság sírja.

Azt képzeli a szarvas kapitális,
Hogy csak a gonoszság lehet "reális"...

Csak őszinte
Reményre jön
A Nyár;
Jót csak az kaphat,
Aki Jóra vár.

Ha a világ tótágast áll,
Majd lábára tottyan,
Ha "eszméi" váladéka
Szeme közé lottyan.

Ha eszetlen doktrínának
Pénz-szárnyai nőnek,
Akkor is alá van vetve
Istennek,
Időnek.

Ha világ-dogmák agyara
Rózsaszínre vásna,
Akkor sem kell semmit adni
Látszat "haladásra".

Hogyha Jövőt engedne még
Fegyver, atom, vegyszer;
A világ esze majd úgyis
Helyrebillen
Egyszer.


 

Tanévzáró bölcsességek
Legtöbbször keveset érnek.

Fáradt igazgató rebeg
Sokszor hallott közhelyeket,

Nem minden diák alszik el,
De még a többi sem figyel,

Űzné őket a nyár heve,
S eltelt a június fele...

Tanévzáró bölcsességek
Gyertyaszála csonkig éghet,

Érzékeket hevít a nyár,
Pezsdül tőle diák, tanár,

A túl okos szencenciák
Csak a tanév sírját ássák,

Nem terem földjükön holnap;
Leginkább a falnak szólnak.


 

Zrínyi Péter - Zrinski, Petar...
Szellemharcosként köztünk jár.

Inkább horvát volt, mint magyar,
Harcosként, mint a zivatar

Úgy támadott a törökre,
Sok oszmán hadat tett tönkre,

Számos szép győzelmet megért,
Amíg Miklós, a bátyja élt...

Zrínyi Péter - Zrinski, Petar...
Isten és az idő nem vár...

Szervezkedni - vezér nélkül;
A lehetőség megvénül,

Ötletelni tettek nélkül;
Az örvénybe fullad végül...

Fenyegető vén fellegek
Sötétítik el az eget.