Kedvesemmel,
Kéz a kézben,
Mindörökre összetartozván,
A Szentélybe léptem…
——-
A külvilág: magányos hegyorom,
Itt fölénk tornyosult:
A Nyugalom.
——
Mint vak világot a téridő máza,
Úgy fogadott
Az élő Isten háza.
——-
Kezem a szeretet felé kitárván,
Alázatot lehelt belé
A márvány.
—–
Jöttünk nyakig öltözve szenvedélybe,
S a félhomály elvezetett
A fénybe.
——-