lnpeters blogja

Kényes dolog a becsület,

És nem pótolható;

Sose hagyd el,

A piacon csak bóvli kapható.

—–

Kényes dolog a szeretet,

Hisz pazarolni kell,

Ha spórolni próbálsz vele;

Semmibe oszlik el.

—–

Kényes dolog a szerelem,

Nem tudni, hogy’ terem,

S ha kísérleteznek vele;

Eltűnik hirtelen.

——

Kényes dolog az akarat,

Ha nem lehet szabad,

Végzetként hal meg a jelen,

Az égbe lőtte silány munkabér,
Bár hórihorgas, égig mégse ér.
Profán oltár,
Kopár.
Füstös, kifosztott, véres égre néz,
És nemhitével ördögöt idéz.

Magányosan tátong a véres ég,
E mennyben Isten nincs, csak nyereség;
Kapdos profit
Lufit.
Holt lábakon támaszkodik a hegyre,
Hogy mindent elveszítve nyerjen egyre.

Nemtudás fája
Sivár
Favár;
Haszonemberek javára áll;
Leválthatja-e istent is
Vajon
A csupasz majom?

Ha jó szerencsénk néma még,

Hozzánk el nem talál.
Ezer bánatból sem lehet,

Csak egyetlen halál.

——-

Ha jó szerencsénk néma még

S ordítva zúg a baj;

Megszoktuk régen: éppen így

Őrjöngött már tavaly.

—-

Ha jó szerencsénk néma még,

S bosszantva szól a gond;

Hallgatni nem kell, arra van

Éppen elég bolond.

——

Ha jó szerencsénk néma még,

S fásult közöny dadog;

Ha hátat fordítunk, mi lesz?

Húsz éve bömböltek itt

A rendszerváltó

Tamtamok;

Népünk mostanra talán

Az Édenkertben

Andalog?

——

Gazdagság imitt-amott

Akad;

Néhány vagyon felettébb

Dagad.

Egy-két luxus BMW

Suhan;

És mindenütt

Rengeteg

Hajléktalan.

——-

Akad multi, reklámvigyor,

Marketing,

Színes nyakkendőhöz nyálas

Selyeming,

Jogi szemhez mind kevesebb

Jóhiszem;

Ilyenkor lágy szőnyeg lesz az idő,

Plasztikus pillanatok fövenye,

Pihentető, szelíd holtág a létben,

Meghitt alvás és boldog álom -ébren;

Véd s támogat, mint büszke várfalak;

De elcsobog, mint vad hegyi patak.

——

Sok kavics-pillanatnyi délután,

Minden kavics emlék marad csupán,

——
S mégis ilyenkor élünk igazán…

Mélységes az Idők kútja,

Benne van a magyar útja,

Jelene, jövője, múltja,

Hogy van-e, csak Isten tudja.

Talán nincs,

Senki sem épít,

Egyedül vagyunk;

Mégis meg kell találnunk,

Ha élni akarunk.

——

Hogy a sorsát tovább szője,

Lesz-e magyarnak jövője,

Vagy tán idegenné sorvad,

És mások nyelvébe olvad?

Talán nincs,

Senki sem épít,

Egyedül vagyunk;

Mégis meg kell találnunk,

Ha élni akarunk.

A világ jobb lehetne,

Ha lennénk csodák,

Ha körmét visszahúzná

A nyegle kapzsiság.

—–

Nem lesz magántulajdon

Soha a nyár, s a tél,

Mivel az összes ember

Közös világban él.

—

A világ jobb lehetne,

Ha lenne értelem,

És pénz helyébe lépne

Őszinte érzelem.

——

Nem lesz privatizálva

A hajnal és az est,

Pénzért cserébe sem fog

Megifjodni a test.

—-

A világ jobb lehetne,

Nem megszokott, de mégsem idegen

A Szerelem

Minden estén

És reggelen

Eme szent helyen.

Magamhoz húzom, alszom Hozzá bújva;

És boldoggá tesz minden reggel

Újra.

—-

Ott kint némán felkiált

A dermesztő hideg;

Hogyan lehet,

Hogy emberek

Melegszenek…

—–
Sosem szokom meg, hogy a Szerelem

Velem lakik,

Itt él velem

Eme szent helyen.

Eljött hozzám, itt van, maga az Élet,

Ozalj és Kursanec között

Élt

Negyvenöt

Évet.

A két pogány között

Parányi élet.

—–

A kurta akkor is kapart,

Jelent, jövőt felhő takart,

Mindig kézügyben volt a kard,

És ő le merte írni,

Hogy

Ne bántsd a magyart!

——

Magyar romlásnak százada,

Ország sincs már, csak látszata,

Felállni többé nincs erő,

Belföldön többé nincs jövő,

És pusztul a magyar;

Török rabszíjon menetel

Az élet: ritmus és remény,

Verssor, ütem, zene,

A ritmus él; a néma rend

A halál egy neme.

——-

Az élet: ritmus és remény,

Dallam, melódia,

Ott élet sincs, ahol sosem

Lehet harmónia.

—–

Az élet: ritmus és remény,

Végtelen akarat,

Minden halál csak epizód:

Az Élet megmarad.

Lehet, csak a megfelelő

Oldalra kell állni.

—

Közönséges árulásnak

Néha nagy az ára:

Pénz, vagyon, becsület, hírnév,

Magas Murány vára.

—-

A jó Széchy Máriának

A vén Idő nem érzi a korát,

Mert szerelemben éli önmagát.

—–

Minden igaz, szerelmes ölelés

Az Időnek egy újjászületés.

—-

Ha Szerelem a szerelmére lel,

Az Idő mindig új életre kel.

—–

Ahányszor embert alkotott a Tett;

Az Idő mindig újra született.

—–

Az Idő zajlik bennem és velem;

Ami elszárad: csak történelem.

——

Öltönyt nem hord, nem vánszorog Piacra;

Az életet nem adja soha saccra,

Sok éve egymás álmaiban lakva,

A gondban, bajban egymást támogatva,

Évek boldog súlyától eltörődve,

Hol örvendezve, hol meg zsörtölődve,

Kis Asszonykám vár, s ha megérkezem,

Szemében látom, hogy még: létezem…

—–

A tengerár rám ront, vagy elkerül,

Az élet harsog, bőg, vagy hegedül,

Anikó létezik csak

Egyedül.

—-

Ahogy megszólít,

Ahogy rám tekint;

A sírból is visszajönnék

Megint…

Ahogy fogad,

Távoli fokon

Sincs egyetlen rokon,

Ősidőktől ős-egyedül

Él: szeret és fél,

Mástól segítséget

Hiába remél.

—–
Ki tudja, hány ezer éve

Idegennel körülvéve

Sokszor félve,

Mégis mindig

Újra

Élve.

—-
Egyéb nyelvek

Jöttek-mentek,

Felülről rátelepedtek,

Alulról ráakaszkodtak,

Bódítottak,

Hódítottak,

Uralkodtak,

Adtak-vettek,

Divatokat teremtettek,

A szabadságot nem a gólya hozza;

Mindig ellopja, aki csak fokozza.

—–

Még nem szabadság, ami csak lehet; 

Mert a szabadság mindenkit szeret.

——-

Ahol szabadnak a pénzt nevezik;

Ott a szabadságot nem ismerik.

—–

Ahol a szabadságot bármi méri;

Ott önmagának a felét sem éri.

—–

Nem birtokolhatja, bár elhiszi,

Aki csak eladja vagy megveszi.

—–

Smith, Nostradamus vagy Fukuyama

Fel nem foghatom;

Minő hatalom

Az irodalom;

A jó irodalom.

——-
Mint Tündérország küzd a halál ellen

El nem enyésző érzelem,

Mint víg élet-hajó,
És a szellem, a fürge széltoló,

Fegyverük:

Az örök emberi

Szó.

———
Fel nem foghatom,

Hogy sok fáradt-kusza lom,

Mért gondolja azt,

Hogy irodalom.

—–

Az író alkuszik,

A mű soha;

Megvesztegethetetlen katona,

Felesküdött az

A lustaság ikertestvére:

Végzet,

És szükségszerű társa

Az Enyészet;

A kerge ész

Csodát sosem tehet;

De: másképp is lehet!

—-

Én nem hiszem, hogy gazdaság

A lényeg,

Hogy előbb a pénz, aztán

A lények,

S piac életen

Erőt vehet;

Mert:

Másképp is lehet!

——

Egyszer még áttörjük azt

A falat,

És Atlantisz sem marad

Víz alatt,

S az ember fő dolga lesz: