Teliholdas Télutó,
Csillagok az égen,
Kopott és szürke a profán,
A Szent fényes, ében.
Kalácsképpel néz a Hold
Hatalmas korongja,
Soha nem a tézis számít,
Hanem, hogy ki mondja.
Teliholdas Télutó,
Csillagok az égen,
Megfordul a világ sora,
Ahogy fordult régen...
Teliholdas Télutó,
Bujdosó Remények,
Minden világhatalom csak
Papírvékony kéreg.
Teliholdas Télutó,
Csillagok az égen,
Megfordul a világ sora,
Ahogy fordult régen...
Szépreményű
Tavaszelő -
Pocsék az Idő;
Türelmetlen tavaszvágyunknak
Szakálla nő.
Háború,
Ezer hazugság,
A világ remeg;
Sötét ködben gúnyolódnak
Fenn a fellegek.
Rossz média erőlködik
A világ felett;
Mint minden más,
Pénzről szól a profán kikelet.
Hadd morogjon
A világpénz,
Meg a bakarasz;
Tudjuk, hogy eljön,
Csak nekünk jön el
A Tavasz.
Úgyis ronccsá rozsdásodik
Minden túlerő;
Szép reményű
Tavaszelő;
Cammog az
Idő.
Feleségem szép mosolya
Tudom, hogy nem hagy el soha.
Túlragyog ezer morajon;
Átvisz minden gondon-bajon.
Ordas profán sötétségben
Segít élnem,
Hazatérnem.
Élet ormán fénykorona;
Feleségem szép mosolya...
Halvány pannon egek alatt
Tétova Idő;
Itt úgy rejtőzködik a Múlt,
Akár a Jövő.
Sok apró mozaik fölött
Vihog
A Talány;
Csuklik már az indogermánt
Hívő tudomány.
A "nem dilettáns építmény"
"Tudákos akol!"
De nem tud annyit a Múltról,
Mint Jókai Mór.
Madár is azt csacsogja a
Kárpátok felett:
A magyar nyelvünk szépapja
Ősnyelv lehetett...
Halvány pannon egek alatt
Bús reménysereg;
Múlt imbolyog, Jelen topog,
Jövő didereg.
Kárpátok karéja mögött
Márciusi kora Tavasz
Búsan mendegél;
Tépett régi emlékeket
Fújdogál a szél.
Bágyadt napsugár fénylik a
Sárcsomók felett;
Úgy tűnik, még nagyon messze
Van a Kikelet.
Aki igazán szeret, az
Élni sose fél,
Márciusi kora Tavasz
Búsan mendegél.
Bennünk rejlő régi Létek
Más dimenzióban élnek.
A gyalogjáró ráció
Számára tiltott stáció.
A Tudat valahol
Minden;
Nála nagyobb titok nincsen.
Régi Életeink kopnak,
Az egónkon nem kopognak,
Emlékeket nem idéznek,
Lelkünk mélyén mégis élnek.
Csak néha egy-egy keserű,
Vagy nagyon édes déja vu
Nyomdokain kapu tárul,
De csakhamar be is zárul...
Magunkban sem vagyunk magunk;
Nem az anyag
Az Otthonunk.
A legfőbb törvény:
Az Élet...
Se kelethez, se nyugathoz;
Ez is bajt hoz, az is bajt hoz.
Ez is az is "reformálna",
Maga képére formálna,
Cinkelt lapokat osztana,
A végén beolvasztana.
Bármilyen nagytestvér figyel,
Magunkat nem áruljuk el.
Se nem kelet,
Se nem nyugat;
A Magyar -
Magyarnak marad.
Jövőt identitás hordoz;
Se kelethez, se nyugathoz.
Tél s Tavasz közti éjszakán
Sétál Isten az udvarán.
Hiába fordul
A Spirál,
Szent Hitekre mégsem talál.
Emberként csak
Ember mehet;
Siettetni sose lehet.
Egy évezred, mint egy óra...
Csak Jó Eszköz vihet
Jóra.
Szétnéz Isten az udvarán
Tél s Tavasz közti éjszakán.
Hektór nem sebezhetetlen,
Nem istenek fattya,
A túlerő parádéján
Lovát nem ugratja.
A háború nem kenyere,
Eszménye a Béke,
De komprádor megalkuvók
Sorába se lép be.
Trója falát nem pénzért, csak
Becsületből óvja,
Semmiféle Olümposzra
Nincs protekciója.
A Hazája szeretetét
Örökségül hagyja.
Hektór nem sebezhetetlen,
Nem istenek fattya.
A Tél végső napjaiban
Tépett nosztalgia suhan.
Zengnek érzelem-harsonák:
Mégsem fagyott meg a világ.
Fűcsomók konok serege
Készül a szent Kikeletre,
Büszke vágyak sorakoznak;
Fáradt Reményt olajoznak.
Háború-párti hiénák
Haldokló Tél csontját rágják,
S világkormányzó butaság
Sután illegeti magát.
Jövő Jelen karjaiban;
A Tél végső napjaiban.
Újabb eső-invázió
Hull a télutóra,
Sárban fuldoklik az Idő,
Ketyeg a vén Óra.
Minden jövő perspektíva
Darabokra tépve,
Agy-zavaró sisak került
A Nyugat fejére.
A háború Igazaknak
Sose menedéke,
Némi jó szándéknál soha
Nincs messzebb a béke.
Nem szabad hallgatni pénzre,
Meg a hamis szóra;
Újabb eső-invázió
Hull a télutóra.
Covid-oszlató háború
Nem lesz győztese;
Hogyha így megy, vége se lesz
Talán sohase.
Feljegyzésekkel telik az
Ördög notesze,
Fegyverszállítással fogy el
A világ esze.
Felelőtlen pénz nem tudja:
Derűre ború,
Gőgicsél a kis harmadik
Világháború...
Elhavazott gyermekkorok
Emléke köztünk gomolyog.
Arctalan profán tömegben
Jövőjére lép sok ember.
Csupa torz, önarckép-baba,
Életük téli éjszaka.
Ordenáré jelenetek
Búsítják a szürke eget.
Felnőtté válni nem tudó
Embereknek örök adó
- Mióta világ a világ -
A süket boldogtalanság.
Szomjas erkölcsi tél-torok...
Elhavazott gyermekkorok...
Télutói csendes éjen
Szunnyad az anyagelv mélyen.
A teremtés vékony patak,
Dajkálja a Vén Hallgatag.
Ásít üres jövő-meder,
Jelen sodra nem éri el.
Felelősség pengeélen;
Télutói csendes éjen.
Lohol az Idő,
De lassul
Az Élet;
Ölelnek deres halántékú
Évek...
Kéz a kézben sétálunk fel
A Hegyre;
Életünk medre
Mélyül,
Mélyül
Egyre.
Közös minden
Nappalunk,
Éjszakánk;
Szerelmünk,
Meghitt, fényes
Gyertyaláng;
Velünk öregszik
A csöndes
Derű;
Az Élet most is
Mindig
Gyönyörű.
Télutókor, esti szélben,
Valami suttog a mélyben...
Rémnek tűnő ősi talány
Dörömböl az idő falán...
Korokon át akar nyúlni...
Valami nem akar múlni...
Profán erkölcs-sivatagban
Valami néha fellobban...
Valami érez helyettünk...
Valamit múltban feledtünk...
Valami suttog a mélyben;
Télutókor, esti szélben...
Pannon Vízöntő -
Ránk figyel;
Míg világ van, nem adja fel.
Fenn van a csillagos égen,
Jelen van a népmesékben,
Idők kezdetétől ott van
Szóban,
Tettben,
Gondolatban.
Mióta pannon ég alatt
Formálódnak magyar szavak,
Ott van felettünk az
Égen;
Ott ül a lelkünk mélyében...
Korsó kézben,
A víz csordul;
Egyszer minden jobbra fordul...
Pannon Vízöntő - szent álom;
Nyugszik jövőből font ágyon...
Tanúja sok évezrednek,
Pénz, fegyver nem rettenti meg.
Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Tart bennünket itt
Az Isten.
Múltat, jövőt megbünhődve,
Megfogyva,
De meg nem törve
Túléltük a török igát,
Sanda osztrák politikát,
Trianoni sunyiságot,
Szocialista rémálmot.
Újabb veszedelmes korszak...
Semmi se lett jobb,
Se rosszabb...
Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Az indogermán tengerben.
Kikerülni minden zátonyt,
Elhagyni finnugor mákonyt,
Elvesztegetett Múltakat
Visszahozni erő akad,
Vízöntő-sors - frontvonalban;
Világok közti vákuumban.
Mint tenger és a hegyorom
Közt a világítótorony,
Mutatja, hol van a perem,
S nem tartozik egyikhez sem.
Kiváltságot sehol sem kap,
De - tiszta helyzetet láthat.
Peremvidéki
Igazság;
Zúdulnak a vizes flaskák;
Fordulhat a világ sora;
Megalkuvás nincsen soha.
Szent Víz ömlik profán ködre;
Vízöntő-sors
Mindörökre.
Télutó fagyos tenyerén
Kushad a világ,
Fegyvereken zsibongnak a
Nagyon ostobák.
Pénzrivalda, hamis, profán
Töviskoszorú;
Röfög a dédelgetett kis
Világháború...
Hátramenet-"fejlődés", mint
A folyami rák;
Télutó fagyos tenyerén
Kushad a világ.