Csend vékony bakacsin útja,
A jövőnek is lesz múltja.
Vén kút felé lejtve halad
Árnyékok boltíve alatt.
Egyik felén mirtusz terem,
A másikon petrezselyem.
Sok millió láb koptatja,
De az Idő nem jár rajta.
Csend vékony bakacsin útja;
Végig fogunk menni rajta.
Atlantiszt temetni nem kell;
Ami alszik,
Egyszer felkel.
Horpadt hasú történelem
Legel száraz idő-hegyen.
Festett, szikkadt profán kéreg
Alatt szunnyad titkos lényeg.
Honnan jövünk?
Hová megyünk?
Szürkül már az Ég
Felettünk.
Csupa rejtély még
Az Ember;
Atlantiszt temetni nem kell.
Istenről nem vitatkozom;
A kétkedőre - ráhagyom.
Ami sohasem lesz profán,
Túl van mindenféle vitán.
A tárgy sosem az Ő Léte,
Csupán a kétkedő hite.
Róla vitatkozni vétek,
Jobban teszem, ha kitérek.
Istenről nem vitatkozom;
Az méltatlan volna - nagyon.
Senki sem kap készen Hitet,
Nem győzködök,
Nem térítek.
Isten nem zord uralkodó,
A templom királynak való.
Isten nem trónon van jelen,
Hanem csakis - személyesen.
Istenről nem vitatkozom;
Ha nem hisznek, szánakozom.
Honfoglalás-kérdőjelek;
Gyógyulni kezdett a beteg.
Új érvek serege terem,
Megújul a Történelem.
Új nézetek teret kapnak,
Régi dogmák elfonnyadnak.
A hamis rendszer felbillen;
Másképp történt, nagyon - minden.
Honfoglalás-kérdőjelek
Csapatokban özönlenek;
Naponta új kérdés terem.
Ki volt Árpád fejedelem?
Finnugorok fejedelme,
S "Árpácskát" jelent a neve?
Az Urál volt az őshaza,
Vagy nem jártak arra soha?
Honfoglalás-kérdőjelek;
Csaknem betöltik az eget...
Platón sose titkolt titka:
Az Idea nem doktrína.
Nincs kötelező érvénye,
Nem fűti hatalom kénye.
Nem alapja törvényeknek,
Nem parancsol seregeknek.
Gyáva szkeptikusok féltik,
Az ostobák félreértik.
Platón sose titkolt titka:
Az igaz idea ritka,
Nem lehet belőle bomba,
Sem édeskés propaganda,
Nem visz zászlót fenekedve,
Az álmokkal esik egybe.
Platón sose titkolt titka:
Az idea olyan tiszta,
Istent játszó vén kretének
Isten minden alkonyatban;
Bigott oroszellenesség;
Avalon elvész a ködben;
Rég elmúlt,
Nyár szelleme most köszön el,
Még egy utolsót énekel.
Szeptember bús hangja kondul,
Az idő hidegre fordul.
Nyári porra jön őszi sár,
Halványodik a szemhatár.
Elmentek a nyári esték,
Visszatért
A Kötelesség.
Az Ősz falevelet seper,
Nyár szelleme most köszön el.
Már többet éltünk együtt,
Mint előtte...
Időszámításunk kezdete volt
Az a délután,
Az a két
Igen...
Mi mondtuk,
Hallotta Isten
Odafenn.
Már többet éltünk együtt,
Mint külön,
Már minden új év vidáman köszön,
Ketten vagyunk,
Én Veled,
Te Velem -
S velünk együtt
Most is
A Szerelem.
Már többet éltünk együtt,
Majd hajdan rég...
De még nem elég,
Ebből, míg élünk,
Sohasem elég.
Tanúnk rá Isten,
Meg az őszi ég.
Őszelő reménybörzéje...
Rusnya fellegek az égen;
A világ borotvaélen.
Idióta pénz-kibicek
Már háborút lízingelnek.
Földünk silány elit-hada
Világháborút játszana...
Szájas EU-észkombájnok
Szemén feketül a hályog.
Apokalipszis még éhen...
Rusnya fellegek az égen.
Hektór, a Hegy szellem-őre,
Fittyet hány a túlerőre.
Mítoszból bátran lép elő,
Fegyvere maga az Idő.
Virtuális vadkanhadak
A Hegyre fel nem juthatnak.
Múltat lopkodó hübriszek
Hordája megverten biceg.
A Múlt talán nem állandó,
De - a lelke maradandó...
Fittyet hány a túlerőre
Hektór, a Hegy szellem-őre.
Örvényes őszi vizeken
Öröm és baj együtt terem.
Felhősödik szürkén az Ég,
Ködbe búvik a Messzeség.
Szerte széles mellékágak,
Örömet vagy bajt kínálnak.
Port kavarnak a szél-hordák,
Nem látszik, melyik a holtág...
Örvényes őszi vizeken
Nyár után - valóság terem.
Ősz-örvények sokasodnak,
Nyári Álmok elmaradnak...
Előbújnak a szellemek...
Újra csak
Tettek
Kellenek...
Elcsüggedni veszedelem
Örvényes őszi vizeken.
Mítoszba zárt
Emlékezet
Szárnyal minden
Jövő felett.
A Mítosz
Az Élet Elve,
Emberiség
Anyanyelve.
A Kezdet
Rejtelmes titok;
Minden tudományon kifog.
Mítosz,
Szent Alap,
Erő;
Csak általa lehet
Jövő.
Emberléten meleg paplan;
Romlatlan és halhatatlan.
Túl halandó doktrínákon,
Túl profán szitkozódáson,
Isten minden hídján átér,
Minden világvégét túlél,
Öröklétben tart bennünket,
Őrzi nemesebb
Énünket...
Áldás
A Fradi-szív újra dobog,
Én büszke fradista vagyok!
Több évtized böjtnek vége;
Szép játékot látok végre!
Újra eljött a
Helytállás,
Erkölcs,
Erő,
Egyetértés
És a
Becsület Kora;
Küzdeni mindig,
Feladni soha!
A Csapat fele se magyar,
Mind karakán, győzni akar!
Fantázia bőven akad,
Végre, ismét jó a Csapat!
Újra eljött a
Helytállás,
Erkölcs,
Erő,
Egyetértés
És a
Becsület Kora;
Küzdeni mindig,
Feladni soha!
Régi adósság törlesztve,
Rövidülő délutánok;
Csendesek az őszi álmok.
Körte hullik,
Élet múlik,
Profán elv abszurdba nyúlik.
Nyár tűnik,
Valóság éled,
Magába fordul az Élet.
Önmagát gerjesztő bánat
Nézi a töprengő fákat.
A Múlt minden tűnő vágya
Csak pányva az Ősz nyakába...
Csaló az önjelölt látnok...
Rövidülő délutánok...
Ateistának születünk,
Profán lábon járunk,
S lassan-lassan,
Ha fejlődünk -
Istenre találunk.
Sokáig zúg hangosan az
Ateista lárma,
Csak lassan nyomja el bennünk
Isten
Hallgatása.
Mi másból érezhetjük, hogy
Igaz úton járunk?
Ateistának születünk,
Istenre találunk.