lnpeters blogja

A Múlt értünk mormol imát,
Haladjunk az Úton tovább.

Ne tűrjünk meddő világot,
Rossz, globális zsarnokságot.

Ne hallgassunk lidérc zajra,
Alattomos sziréndalra.

Ne a pénz legyen a mérték,
Bennünk van az örök Érték.

A Múlt értünk mormol imát,
Vigyük az Értéket tovább.

A silány bármilyen harsány,
Maradjon minden a talpán.

Vigyáznunk kell a
Hitünkre,
Meg a
Felelősségünkre,

Nem ruházhatjuk a pénzre,
Testületre, intézményre,

Ha elvész az
Identitás,

Antikrisztus emlékműve -
Nem mese,
Nem monda;
Isteni erő nincs benne,
De legalább ronda.

Bár a pénz az Üdvösséget
Örökre lekéste,
Torz biblia-utánzatát
Bőszen kőbe véste.

Vírust, háborút röfög ma
A világpénz-konda,
A tervükben nincs becsület,
De legalább ronda.

A tervük miatt sosem fog
Füst szállni az égre,
Azon ügyködnek, csökkenjen
A Föld népessége.

Antikrisztus emlékműve;
Sivár, gőgös, ronda...
Csak volt...
Pár napja valaki
Már felrobbantotta...

Régi földvárak romjai -
Egy másik világ tanúi...

Favázas sáncépítmények.
Elmúlt időkről regélnek.

Sokáig nem tettünk értük,
Szavukat is ritkán értjük,

Pedig jó volna érteni...
Segítene helyre tenni

Sok történelmi tévedést;
Betömni sok lappangó rést...

Régi földvárak romjai...
Akad itt belőlük annyi,

Mint amennyi másutt sehol..
Titkot őriznek...
Valahol...

Mióta van itt magyar szó?
A tömérdek apró folyó

Közötti szárazulatok,

Mély tenger az

Ember-Múltunk;

A tizedéről sem tudunk,

Rossz teóriákat gyártva,

Állandóan helyben járva,

Kopasz világvégék között

Kerülgetjük

A Küszöböt.

Belépni nem tudunk soha,

Visszaránt a sok doktrína.

Mély tenger az

Ember-Múltunk;

Saját nyomunkon kullogunk.

Elveszett régi világok

Emlékén doktrína-hályog.

Hiába szól róluk a Jel,

Az összeset tagadni kell.

"Tudományos" történelem

Gyerünk, mesebeli János!
Megint behódolt a város,

Szemeken fekete hályog,
Puszta fölött varjú károg,

Megbuggyant a világ újra,
A sárkány nótáját fújja,

Szélben halálpor kavarog,
Csupán az Isten mosolyog!

Gyerünk, mesebeli János!
Serkenj fel, örök Magányos!

Köröskörül végzet-lepel,
Megint újra gyürkőzni kell.

Poshadt, fülledt a levegő,
Körben mindenütt túlerő.

Bátorság,
Jövő - határos...
Gyerünk,
Mesebeli
János!

Idő dala halkan csendül;
Isten a folyam partján ül.

A habokban nyári fények,
Újjászülető
Remények.

Lélek pihen Élet-ágyon;
Minden profán - futó álom.

Idő dala halkan csendül;
Isten hallgatja egyedül.

Idő-folyam Lét-partot mos;
Minden átok viszonylagos.

A Jövőt zuhatag rejti,
Azt még Isten sem ismeri.

A Rend soha meg nem rendül;
Idő dala halkan csendül.

 

Új vízözön sziklapartján

Kushad a világ,

Taszigálják előre a

Buta doktrínák.

Szivárványszín szemfedőjű

Jövő arca rút,

Tökfilkók reklámozzák az

Atomháborút.

Minden Hagyomány ereje

Rendre megfakul;

Tolakodik egyre a pénz

Gátlástalanul.

Új vízözön sziklapartján

Szomorú az ég;

Újra válaszút előtt áll

Az Emberiség.

Sátáni világban élünk;
Mégis jobb
Jövőt remélünk...

Megzavarodott pénz-odú..
Csinált vírusra - háború...

Biznisz, kánon, politika;
Megveszett az egész falka...

Leghülyébb világuralom
Készül anti-erkölcs fokon...

Sátáni világban élünk;
Mégis jobb
Jövőt remélünk...

 

Agy-pároló hőségdémon
Tört be a nyár-hasadékon.

Egész világ katlanban fő,
Meg sem mozdul a levegő.

Hőségtől zsongó értelem
Lamentál Hiten, nemhiten...

Agy-pároló hőségdémon
Terpeszkedik
Léten,
Célon.

Csökkentett módú érzelmek
Harmóniára nem lelnek;

S talán hőség-bolondgomba
Szül doktrínát az alomba...

Röhögünk suta poénon..
Agy-pároló hőségdémon...

 

(Drága Kicsi Csoportom mai előadása után)

Színjátszó-ünnep estéje...

Gólyahangú nyári béke.

Mennyi tehetség,

Tisztaság...

Mégis jobb lehet a világ.

Ma este a Csapat adott

Sok színházi pillanatot;

Száz évre is elegendő...

Csak felfogni legyen idő.

Okos, tiszta tekintetek;

A levegő is megremeg...

Szépséges

Szent

Nyári

Béke;

Színjátszó-ünnep estéje.

Világpolitikai dogma-inga...
Hosszú évszázadok óta leng a hinta.
Jobbra fordul,
Balra fordul,
És a pénzes hintásgazda
Mérget kotyvaszt,
Jövőt halaszt,
Kalkulál..
Emberséget,
Hitet.,
Reményt,
Tiszta vágyakat
Kaszál.

Félkész utópiát árul,
A költség - a közre hárul...

Fasizál,
Vagy komunizál,
Ha kell, blődli-esztétizál;
Működik a doktrínagyár,
Mindenképpen profitra vár.
Kileng jobbra,
Kileng balra,
Egyik vörös,
Másik barna,
A harmadik szivárványos,

Posztmodern agy-leépítés,

Már minden szankció kevés.

Aki hasba szúrja magát,

Ezzel segíti Ukrajnát.

Doktrínákba butult világ

Szajkóz bűzös ál-logikát.

Fal nélküli tetőfedés...

Posztmodern agy-leépítés.

Zátony az Idő medrében,
Ahogy egykor - nagyon régen,

Meg ahogy sokszor - korábban,
Történelem vakfoltjában.

A jól ismert végzet-fajta...
Vajon túljutunk-e rajta?

Zátony az Idő medrében;
Végzetfelhők sötét égen.

Döngnek a rossz sötét dobok,
És a világ ott toporog

Már ismét a kapuk előtt...
Újra leszállnak a ködök...

Megremeg a végzet ujja;
Ki tudja, hányadszor - újra...

Civilizáció-kapu...
Nem marad se por, se hamu,

Hogyha mi is rajta vesztünk...

Mítoszok tündér honában
El nem múló
Örök Nyár van.

Harmóniát
Öröm éltet;
Örök Győzelem
Az Élet.

Ott haláltól senki se fél;
Ott látszik az igazi
Cél.

Volt léteink ott várnak ránk;
Ott van a mi
Közös
Hazánk.

El nem múló
Örök
Nyárban;
Mítoszok tündér honában...

Vénülő idő korában,

Távlatvesztés idején,

Minden őrültség ünnepel,

Minden remény koravén.

Vénülő idő korában

Földre szállhat a pokol,

Büntetendő a bölcsesség,

A hülyeség szónokol.

Vénülő idő korában

Kiszárad minden patak,

Tombol a hangos gonoszság,

Csak az Isten hallgatag.

Világteremtő képzetek

Szele ma is köztünk lebeg.

Bennünk rejlik minden

Titok;

Az Idő általunk forog.

Az igazi Titkok nyitja

Nem az ész, vagy a logika.

Világteremtő képzetek

Állandóan örvénylenek.

Az Élet szét sose széled;

A Teremtés nem  ér véget.

Bennünk az

Öröklét,

A Rend...

Isten csak általunk teremt.

Lelkeink - mennyei sereg...

Világteremtő képzetek...

Régi idők szépasszonya

Miniszoknyát hordott,

Úgy lépdelt, utána ezer

Férfi nyála csorgott...

(Ma?

Lila hajjal szundikál,

Ki tudja, Nő egyáltalán?)

(Aktuális politikai epigrammák-II.)

Nem videójáték a világ, kedves generális;
Isten előtt te sem érsz többet, mint az orosz.



 

(Aktuális politikai epigrammák-I.)

Már az orosz zeneműveket is megtiltja Zelenszkij;

Torz dalok énekese féli a tiszta zenét.

A hatvanadik nyaramon
Ülök a vén kerti padon.

A Jövő napfénnyel köszön,
Jajgat a probléma-özön.

Lombok ölén madárhangok,
Távolban néma harangok.

Az Idő hajlékony lemez,
Jelen csábít,
Múlt kötelez.

Valahol most sír a Béke,
Sajog Atlantisz emléke.

Művi eszmék élnek-halnak,
Maradok büszke
Magyarnak.

Szétnézek a tűző napon,
A hatvanadik nyaramon.