lnpeters blogja

Ezek nem Utolsó Idők!

Ezek nem Utolsó Idők;
Csak a világ-elit - ripők.

Önelégült dollár-sereg,
Se erkölcs, se önismeret.

Világ-nagyúrkodnak, pedig
Önmagukat sem ismerik,

Kiválasztottnak képzelik;
Még Istent is ők pénzelik.

Minden rosszban ott a kezük,
Van sok pénzük,
Kevés eszük.

A világ csak nekik kerek,
Játszadoznak, mint a gyerek.

Járvány,
Éhínség,
Háború...
Bolond lukból bolond szél fú...

A pénz doktrínákat fial,
Utópia-ködbe inal,

Kell-e az Egri csillagok?

Kell-e az Egri csillagok?
"Posztmodern kritika" nyafog.

Azt mondják, "elavult" regény,
Modern gondolatban szegény,

Egyáltalán nem fogja meg
A mai modern gyereket...

Inkább egy kortárs posztmodern,
Amiben szivárvány terem...

Kell-e az Egri csillagok?
Üzenete tán megfagyott?

Hazaszeretet regénye;
Nagy baj lenne, ha nem kéne...

Mert nem a Gárdonyi-remek
Vizsgázik, hanem - a gyerek,

S még inkább, aki neveli,
És a jelenbe vezeti.

Akit csak a tévé nevel,

Szép volt, Fiúk - Wolverhamptonban

Négy-nullra vertük Angliát!

Felkapta fejét a világ..

 

Szép volt fiúk!

Wolverhampton gyepén most nem 

Narancs-fekete mű-ordas vicsorog,

Most magyar csillag ragyog,

Amíg élünk,

Nem felejtjük

Soha

Ezt a szép napot!

Hajrá

Magyarok!

 

Elutazott Anliába

A válogatott,

Sokan nagyon féltettük

A Csapatot.

Hajrá 

Magyarok!

 

Stadionban

Meg képernyő előtt

Izgulunk;

Wolverhamptonban

Szól

A Himnuszunk.

 

Hétmérföldes "fejlettséggel"

Hétmérföldes "fejlettséggel"

Küszködünk a profán léttel.

 

Mitől lennénk "fejlettebbek"?

Mikor leszünk emberibbek?

 

Vajon az atomrakétás

"Fejlettebb", mint a kőbaltás?

 

A gépesített gyilkolás

Volna talán a "haladás"?

 

Hol az igazán meggyőző,

Igazi 

Morális Erő?

 

Közösségi Humanitás

És egyéni

Identitás?

 

A morális függetlenség?

A személyes felelősség?

 

Ezek helyett profit-morál,

Identitás a fején áll,

 

Ajándék az Élet Minden Napja

Ajándék az Élet

Minden

Napja,

Nem a piac,

Hanem Isten adja.

 

Hogyha csöpp kis Jó van,

Hát csöpp Jóval,

Sosem fukarkodni

A Jó Szóval...

 

Jó  munkába menni

Reggelente,

Még jobb mindig hazatérni

Este.

 

Van hatvanas, békés

Tisztességem,

Csodálatos, tündér

Feleségem.

 

Ajándék az Élet,

Isten adja...

Ajándék az Élet

Minden

Napja.


 

 

Világ-disztópia árnyak

Világ-disztópia árnyak

Varjúszárnyakon cikáznak.

 

A pénz károgó vén kánya,

A világnak rossz gazdája.

 

Hétköznapokat cibálja

A hatalom-mániája.

 

Profitból van lelke, bőre...

Semmi jó se telik tőle.

 

Globalista szelek járnak.

Világ-disztópia árnyak.


 

 

A néhai Kovács Jakab felnémeti kovácsmester

Kovács Jakab...
Ismerjük-e még vajon a nevét?

Egyszerű,
Munkás,
Hétköznapi ember,
Aki csak akkor harcol,
Ha nagyon kell...

Kovács Jakab...
Ismerjük-e még vajon a nevét?

Kovács Jakab
Felnémeti kovács
Nem maradt hátra,
Amikor ember kellett a gátra...

A feledés, mint sötét ingovány
Terpeszkedik a Múlt halvány nyomán,
Létet,
Hitet,
Önbecsülést zabál,
S durvábban kirabol,
Mint a tatár...

Kovács Jakab...
Nem volt se utódja
Se őse,

Zivatar

Zivatar,
Zivatar,
Isten vén felhőt facsar;
Megázik most az is,
Aki nem akar.

Kopogás,
Ropogás,
Akár a szívdobogás;
Kinn az utcán
Kiabálás,
Szaladás.

Zivatar,
Zivatar,
Sárban úszik az avar,
Esőfelhő
Eget-földet
Betakar.

Zivatar,
Zivatar,
Elázik a hivatal,
Lélegzethez juthat,
Aki jót akar.

Zivatar,
Zivatar,
Ami Örök,
Fiatal,
Minden mesterkélt modernség
Csupán
Cifra ravatal.

Zivatar,
Zivatar,
Elázik,

Naiv kora nyári őrültség-oszlató

A nyári Nap újra tiszta;

A Hétköznap térjen vissza!

 

Bosszúért már nem lihegünk,

Minden rosszat elfeledünk -

 

Ha soha vissza nem térnek,

Amik egy átkot sem érnek...

 

Jöjjön háború végére

A kompromisszumos béke.

 

Ukrajna békés maradjon,

S végre jó vezetőt kapjon!

 

Bigott oroszellenesség -

Kukában landolni tessék!

 

Fegyverbiznisz befulladjon,

Szankció-kórus hallgasson!

 

A nyári Nap újra ragyog,

Ökörségek, kotródjatok!

 

Atlantisz-tagadó kánon

Atlantisz-tagadó kánon

Végzetet vett örök áron.

 

Egy szem, egyenes vonalú,

Egyhajós és egyosztatú

 

Hamisított história 

A fátum fő hordozója.

 

Atlantisz-tagadó kánon

Válságba jut minden nyáron.

 

Élet természetes vágya,

Titkos Múlt,

Szép Jövő vágya

 

Minden elrendelés sírja;

A borúlátást nem bírja.

 

Atlantisz-tagadó kánon;

Ellensége minden 

Álom.

 

Elektromos faparipa;

Nincs Élet, csupán logika.

 

A Szentlélek mindig eljön

A Szentlélek mindig eljön;
Fenn az Égen,
Lenn a Földön.

Nem mesterkélt mű fényesség,
Csupán egyszerű
Tisztesség.

Nem pazar LED-szerelvényen,
Csak a
Lelkünk
Békéjében.

Kényszerpálya csak a végzet,
S örök választás
Az Élet.

Fenn az Égen,
Lenn a Földön;
A Szentlélek mindig eljön.

 

Mítosz-erdő fái alatt

Mítosz-erdő fái alatt
Ütött-kopott Pünkösd halad.

Viseltes ünnepi menet
Járja a Mítosz-hegyeket.

Sokkal vonzóbb a túlerő;
Alig akad jelentkező.

Pénz és doktrína a lényeg;
Pünkösdről alig beszélnek.

Mítosz-erdő fái alatt
Csöndben menetel a csapat.

Lenn, profán síkon sokaság,
Hangosak a kánon-kocsmák,

Fenn az erdő csönddel tele;
Szentlélek eljövetele.

Üdvösség?
Egyszerű ruha...
Kötelező nem lesz soha.

Csöndes, szerény Pünkösd halad

Európa önarcképe talán mégis Trianon...

Európa önarcképe
Talán mégis
Trianon?
Mint a világtalan ökör,
Csörtet a hamis úton?

Végleg monomániássá
Lett mára
A kontinens?
Ellenérvre,
Józan észre
Végletesen impotens?

Pucolgatja
Kommunista
Intellektus
Bocskorát;
Önveszélyes doktrínái közül
Most már
Ki se lát.

Európa önarcképe
Talán mégis
Trianon?
Igazi lényege csalárd?
A hátunk mögött
Oson?

Volt egyszer egy Európa Unió

Volt egyszer egy Európa Unió...
Megszavaztuk,
Mert azt hittük,
Nyugalmas és barátságos
Szép jövendő
Várható.

Azt képzeltük,
Megvannak a
Történelmi
Alapok,
Azt hittük, hogy
Minden Nemzet
Tisztességben,
Békességben
Összefog.

Ehhez képest
Csak bozótfüst;
Nincs se borsa, se sava,
Európa Uniónak
Újabban már
Nincs egy értelmes szava...

Nem vált be,
Így nincs értelme,
A kutyának se való...
Valamikor
Volt egyszer egy
Európa Unió...

 

Agylágyulás EU-módra

Agylágyulás EU-módra;
Bömböl a szankció-nóta.

Nap alatt már semmi se új,
Bolond lukból bolond szél fúj.

Ne fürödjünk, ne is együnk,
Csupán Ukrajnáért legyünk.

Ha ukrán ripacs követel,
Önmagunkat áruljuk el...

Kár a profitért kimúlni;
Lehet-e tovább butulni?

A gazda lett idióta;
Agylágyulás EU-módra.

 

Atlantisz nem volt a Kezdet

Atlantisz nem volt a Kezdet,
Csak egy kitartó átmenet,

Híd Régmúlt tengere felett,
Ami a Jelenbe vezet.

Nem volt az UFÓ-k tanyája,
Sem "az árják őshazája".

Atlantisz nem volt a Kezdet.
Talán akkor keletkezett,

Amikor a Régi Világ
Végre összeszedte magát,

A túlélők iparkodtak,
Egy kissé erőre kaptak,

S megpróbálták folytatni még
Az Előző Emberiség

Csődbe jutott kultúráját,
De - nem engedte a világ.

Atlantisz nem volt a Kezdet,
Viszont tanúja lehetett -

Őstörténeti káposzta

Őstörténeti káposzta,
Eddig senki se hámozta...

Száraz rengeteg tornyosul,
Az Igazság alul lapul.

Elhalt levelek százai
Alól nem tud kilátszani

Az eleven történelem;
Most már végre hámozni kell.

Őstörténeti káposzta;
Krónikáink - kiátkozva...

A Schlözer-félék szavára
Minden gesztánk sutba vágva,

S "tudományos" hitetlenség
Forralta át a Múlt ízét...

Csak az "objektívet" adtuk,
S Múltunkat - másra írattuk.

Őstörténeti káposzta;
Hagyományunk elorozva...

Azt hittem, hogy nincs rükvercem...

Mégiscsak eljött ez a nap,
Visszakaptam a kocsimat.

Izgulva, és elfogódva,
Előbb Suzukihoz szokva,

Majd buszozásra ítélve,
Három hétig nem vezetve,

Izgulva és elfogódva
Ültem be az autómba.

Karambol utáni hetek
Fásultsága bennem remeg,

Érzelmet stresszel, agyat vés;
Jött a hatalmas baklövés...

Akkorát égtem valóban,
Mint hasáb a kandallóban...

Szokott parkolómhoz hajtok,
Megállok, hogy betolatok,

A sebességváltót fogom
Az én drága kis kocsimon,

Oldalak