Megint óra állítgatás...
A vasárnap szeme csipás.
Elképzelt milliárdokat
Rak élére dollár-rovat.
A pénz áll mindenek felett,
S a limbikus rendszereket
Évente kétszer rengeti;
Az Élet mit sem ér neki.
Megint óra állítgatás...
Kósza szél,
Rekedt ugatás,
S egy rosszkedvű alig-tavasz
Kezében ismét a ravasz.
Kísérletezni nem kéne...
Lesz-e már valaha vége?
A vasárnap szeme csipás;
Megint óra-állítgatás...
Az első igazi
Tavaszi nap,
Az ember végre
Új erőre kap.
Eltakarodott
Már a fagy-tatár,
Az ember újra
Szép Jövőre vár.
Felszáradt már a
Sár az udvaron,
A satnya fűben
Friss Remény oson.
Az ember jókedve
Markába csap,
Az első igazi
Tavaszi nap.
Hatvan felé haladtomban
Kacag a szél - alattomban:
"Akárhogy nézel magadra,
Rajtad is van idő-zabla.
Lustaság,
Vagy igyekezet,
Végül - ugyanoda vezet."
Isten leül egy vén padra,
Néz rá,
Én meg önmagamra.
Kacag a szél alattomban,
Hatvan felé haladtomban.
Nem a propaganda
Hozza a Tavaszt,
Pénz,
Vagy Média
Sziklából
Vizet nem fakaszt.
Nem azért borulnak
Virágba a fák,
Mert parancsba adta nekik
Multi uraság.
Nem kamatból épül
A szent napsugár,
Nem az IMF hitelből
Jön majd el
A Nyár.
Nem a propaganda
Hozza a Tavaszt;
Sose terraformál jövőt
Műanyag haraszt.
Hamu alatt néha
Izzik a parázs,
Nem propaganda dönti el,
Mi a
Haladás.
Istennek nincs titulusa,
Kitüntetést sem hord soha.
Piár-pezsgőt nem osztogat,
Díjat soha el nem fogad.
Nem vitázik a pénztárnál,
Nyereséget sose számlál.
Sosem volt áru a Csoda;
Istennek nincs titulusa.
Covid-verte hétköznapok
Szájmaszkos hada vánszorog.
Szezonja van sóhajoknak,
Vakcinákat csócsálgatnak.
Ki lelkes,
Ki ironizál,
Az ostoba meg - kritizál.
Karanténban a Tegnapok;
Covid-verte hétköznapok.
A Hit az Élet alapja.
Az Ember Istentől kapja,
De maga szab neki formát,
Viszi a Lét ormain át.
Reggel érdemes felkelnem,
Érdemes levegőt vennem,
Mindig, mindig
Tovább
Mennem...
Minden percben ott van velem,
Akkor is, hogyha nem érzem,
Ha nem értem.
Maga a Rész,
Meg az
Egész,
Minden percben szemembe néz,
Fenyegessen bármilyen vész,
Legyek merész,
Életre kész.
A Hit az Élet alapja,
Életkedvünk édesapja...
Jégkorszakok emléktára
Ráfér a Föld homlokára.
Hómezővé vált a berek,
Jéggé dermedtek a hegyek,
S a hallgatag világ felett
Fehér halál terpeszkedett.
Jégkorszakok emléktára
Felvésve idő-táblára...
A nyár szele volt a bóra,
S a Föld - Isten hógolyója...
Egész évben csak december...
Akkor született az Ember...
Jégkorszakok emléktára;
A Titok oda van zárva...
Akkor jöttünk..
Vajon honnan?
Állatvilágból?
Aki a Magyar Népünket
Utálja,
Az ne vágyjon
Budapesten
Kormányra.
Dédelgesse,
Simogassa
Doktrínáit
Ahogyan csak akarja,
Jövendőnket
Egyenszínű
Rút masszává
Ne marja.
Aki a Magyar Népünket
Gyűlöli,
Hiába is hazudozik,
Nem fogunk hinni neki.
Csak egyszer volt kutyavásár,
Még egyszer
Nem lesz
Budán,
Nem kell újabb
Bolsevizmus
Sztálin,
Rákosi
Után.
Akinek a Magyar Népünk
Egyáltalán
Tükörsima, szép Jövendő...
Örömmanók játszanak,
Úgy csörgedezik a Derű,
Mint valami friss patak.
Minden vágy valóra válik,
Virul az Életerő,
Szeretettek simogatja
Lelkünket a vén Idő.
Tükörsima, szép Jövendő...
Szent Öröm csónakja ring..
Hátha egyszer majd valóra
Válhatnak
Az Álmaink...
Csillagtalan sötét égen
Kóvályog a végzet,
Tervéhez mindig hiányzik
Néhány apró részlet.
Az elrendelt entrópia
Nem a világ célja,
És a Tudat sem volt soha
Az anyag hajléka.
Minden teleológia
Végül mindig téved,
Ilyen módon nem tárja fel
Titkait az Élet.
Csillagtalan sötét égen
Hitvány erő éled,
Tagadásban csak ostoba
Politika béget.
Míg el nem ront végleg mindent
Pénz, vagy az enyészet,
Sötét égen mindhiába
Isten sosem kételkedik,
Bár ablakát esők verik.
Nemhitek nyegle serege
Isten falát nem veszi be.
Pállott ateizmus szakad;
Áztatja az elmúltakat.
Isten sosem kételkedik,
Bár derekát szelek verik.
Pesszimizmus-entrópiák
Anyag haláltáncát járják.
Abortált jövő-képzetek
Fájdalma égen tekereg.
Vak ész abortuszra tanít;
Maszkok mögött szorong a Hit.
Pénz rázza a Lét tikait...
Isten sosem kételkedik.
Hektór sosem kér kegyelmet;
Érdemet ostoba kerget.
A média - úgyis tudja -
Akhilleusz pártját fogja.
Kanonizált minden őse,
Ő a kánon örök hőse.
Hektór sosem kér kegyelmet;
Alkut, behódolást elvet.
Éjjel és nappal fegyverben,
Mindig túlerővel szemben...
Ritkán tette le a kardot,
Teljes tíz évig kitartott.
Hektór sosem kér kegyelmet;
Amíg él, bírja a terhet.
Isten-protekció ellen,
Kánon-túlerővel szemben...
Márciusi hideg eső;
Sosem "az elit" az első.
Magából hiába okád
Unalmas bolondériát,
A Létet más viszi tovább:
Alant a sok ezer Család.
Így volt mindig,
Így volt régen,
Soha nem is lesz másképpen.
A legtöbb "modern gondolat"
Jövő-távlatot nem mutat.
Isten bóvlira nem vevő;
Márciusi hideg eső.
Hajdani Szent Márciusunk
Meghitt, magyar fénye...
Minden születő Tavaszban
Újul az Emléke.
Hajdani Szent Márciusunk
Lényegünket rejti,
Amíg magyar él a Földön,
Soha nem felejti.
Hajdani Szent Márciusunk
Kikelettel éled,
Bennünk is felpezsdül tőle
A vér - meg az Élet.
Hajdani Szent Márciusunk,
Fényes lelki másunk;
Benne rejlik összetartó,
Szent identitásunk.
Hajdani Szent Márciusunk,
Nagy terhet ró ránk is;
Kikelet, a primadonna,
Fellépését halogatja,
Pedig a publikum várja,
Hogy végre színpadon lássa.
Nem találta szemfestékét,
Bőgött némi eső-félét...
Kikelet, a primadonna,
Jelmezeit válogatja.
Felteszi napsütés-sminkjét,
Igazgatja szellő-ingét,
Felveszi felhő-fövegét,
Ibolyaillat-köpenyét.
Kikelet, a primadonna,
Rajongóit megváratja.
Hogyha rosszkedve úgy tartja,
Jön a hideg-hisztéria,
Történelem lomtárában
Nyakig ér a por,
Minden lejárt doktrína ott
Lapul valahol.
Történelem lomtárába
Nem tűz be a Nap,
Mérges eszmék rozsdás foga
Egymásba harap.
Történelem lomtárában
Isten sose jár,
Vörös csillag gusztustalan
Szivárványra vár.
Fagyos, névleges Tavaszban
Szél rohangál szakadatlan.
Tél és Tavasz ömlik egybe,
Folyton változik a mezsgye.
Köd távoli hegygerincen;
Ideiglenes lett minden.
Bomló értékrendek mentén
Filozófia-karantén.
Fekete kéz vén kilincsen;
Tanácstalan most az Isten.
Végzet vén tenyere csattan
Fagyos, névleges Tavaszban.
A Költészet öntérvénye;
Semmi elől nem áll félre.
Még szótagot se küld oda,
Ahol a Szó csak kaloda.
Semmi státuszt nem ismer el,
Nem versenyez,
Nem is perel.
Nem tömjénez,
Nem bazsevál,
Pénz szolgálatába nem áll.
Nem számít neki hivatal,
Titulusokat nem akar.
Nexus-hálóba nem akad,
Míg él - öntörvényű marad.
Még él, öntörvényű marad,
Haszon-elvre semmit nem ad.
Olyan hasznos a világnak,
Tudományos tudatlanság;
Gombhoz készül a bő nadrág...
(Szobatudós észt osztogat,
Kacaghatunk rajta sokat.)
Evolúciós ötletek
Mentén vak logika rebeg.
Hogyan született a család?
Tudósunk nem hagyja magát,
A kisujjából kirázza,
És imígyen magyarázza:
Félig majom férfiember
Húst falatozott nagy kedvvel,
Közben pedig a dög felett
Szemlélte a nőstényeket.
Egy megtetszett neki.
Nosza!
Legyen hát monogámia!