Hektór szelleme, ha lobog,
A túlerő ma is vacog.
Pénzes műanyag istenek
Hada szipogva nyekereg.
Repedés mászik a falon;
Halandó minden hatalom.
A csöndes Mélység háborog...
Hektór szelleme, ha lobog...
Idő útján vén tűzkerék;
Csodálkozik rajta az Ég.
Nem fújják szelek, lavinák,
Mégis gördül egyre tovább.
Az Idő akár mit regél,
Mégis tudja, hogy célba ér.
Még előre!
Még nem elég!
Idő útján vén tűzkerék...
Szülőföldem, Február
Mindig a Tavaszra vár;
Nem zavarja
Álmait,
Hogy deres a határ...
Szülőföldem, Február,
Örökké lelkébe zár,
A Vízöntő oltalmában
Istenre
Talál.
Szülőföldem, Február,
Sose tudta, mi a Nyár,
Csak ballag a Tél végén,
Mint
Ócska vén batár...
Szülőföldem, Február,
Tisztességéért kiáll,
Megalkuvás nélkül
Mindig
A Tavaszra vár.
Ötvenkilenc vagyok mától,
Korom semmiben sem gátol.
Múlt ölében Jövő éled;
Még sok szépet ad az Élet.
Legfeljebb az Idő vénül;
A Boldogság el nem évül.
Ma van a születésnapom,
Szépre sikeredett - nagyon.
Ballag az Idő magától;
Ötvenkilenc vagyok mától.
Februári kemény fagyok;
Holnap ötvenkilenc vagyok.
A vén Idő tétet emel,
Talán magam sem hiszem el.
Még egy utolsót alhatok;
Holnap már nem ennyi vagyok.
Egyéni szilveszter éjjel
Az ötvennyolcadik évben.
Holnap már eggyel több vagyok;
Februári kemény fagyok.
Festői hópehely-sereg
Jéghideg rohama pereg.
Recseg a tehertől az ág,
Bekéredzkednek a kutyák.
Hull a hó fagyott latyakra,
Tán sohasem hagyja abba...
Idő mélységei felett
A nincs-re Tél a felelet...
Jövő Reménység csepereg...
Festői hópehely-sereg...
Februári latyak-özön;
Isten előre nem köszönöm.
Előbb a Munka,
A Jelen;
Jövendő csak abból terem.
Köldöknéző profán agyak;
Nem teremt lelket a latyak.
Doktrína ül lapos kövön;
Februári latyak-özön.
Fáradt Vízöntő-éjszakán
Isten játszik vén citerán.
Panaszos ősi dallamok
Hangja az esőbe csorog.
Ismét zárt körben a világ,
Szaporodnak a pocsolyák.
Fáradt Vízöntő-éjszakán
Isten töpreng a Lét fokán.
Ép-e a Teremtés húrja,
Vagy kezdődjön minden újra?
Vén ráncok Isten homlokán;
Fáradt Vízöntő-éjszakán.
Trutymóságos idők járnak;
Nagy étvágya nőtt a sárnak.
Az eső hull, csepeg, szitál,
Irigy téli szél kornyikál.
Idő zord, ködös hajlatán
Tócsákba gyűlik a profán.
Felismerhetetlen a rét;
Fagy-cenzúra jelzi jöttét.
Nagy étvágya nőtt a sárnak,
Trutymóságos idők járnak.
Hóvirágos udvaromon
Vasárnap ragyog,
Kis házamban,
Életemben
Gazda: én vagyok.
Hóvirágos udvaromon
Felöltöm remény-vértemet,
Úgy szemlélem az Életet.
Van puha Ajándék-Létem,
Csodálatos Feleségem,
Van a Munkámban Kegyelem,
Van Mindenható Istenem.
Él az Ember, amíg szeret;
Felöltöm remény-vértemet.
Vízöntő nem csügged soha;
Ha más nem lesz, jön majd Csoda.
Csobban a víz jobbra, balra,
Jövő kezét a Múlt tartja.
Gomolygó spirális örvény;
Nem enyésző örök törvény...
Kinek híre,
Kinek pora...
Vízöntő nem csügged soha.
Számodra nem vagyok, csak múmia...
Voltam hajdanában:
Urak Ura...
A végtelen pusztákon egykoron
Gyorsabban járt a szavam, mint a szél,
Toppantásomra támadt hadsereg,
Irigyeltek az összes istenek...
Tábortűz mellett bőgött a duda...
Voltam hajdanában:
Urak Ura...
Amerre íjhúrok zenéje pengett,
Minden virradat számomra derengett,
Tanultam élni,
Parancsolni,
Kérni;
Voltam a végzet ellensége:
Férfi.
Sose hajlottam hitvány alkura,
Többször létrontott világban
Elvek járnak bő nadrágban.
Doktrína doktrínát terem,
Idomul a történelem.
Létrontás dogmává válik,
Szükségszerűségnek látszik.
Többször létrontott világban;
Mű-pisztráng szennyes holtágban.
Alaktalan pénz-szörnyeteg
Lapul a kulisszák felett,
És cinkelt kártyalapokon
Készül a világuralom...
Profán ördög profit-sárban;
Többször létrontott világban...
Vízöntő csillagos ege
Fordulópontokkal tele.
Alternatív létezések
Számára zord, hideg fészek,
Mégis itt gyűlik az Erő,
Itt fordulhat meg a Jövő...
Hogy pénz és Szabad Akarat
Küzdelméből majd mi fakad,
Erről is szól az Életünk...
Hold az Égen...
Isten velünk...
Szól az összes régi rege...
Vízöntő csillagos ege...
Januári ócska szelek;
A világ "elitje" beteg.
A Jövő szakadhat félbe,
Pénz lép agyvelő helyébe.
Sors futószalagra ragad,
Cserép helyett csak por marad.
Megint mindenütt fegyverek;
Januári ócska szelek.
Mítosz-hazánk partjainál
Az Idő emlékműve áll.
A kikötő sose fogad
Közönséges kalózokat.
Ott nincs bank, se aranyalma,
Ott anyagnak nincs hatalma.
Öröklétek emléke vár
Mítosz-hazánk partjainál.
Néhai vörös csillagok
Meddő emléke kavarog.
Égi felség stilizálva,
Rossz jelképpé degradálva
Zászlón,
Sapkán,
Épületen
Megjelent, ha kellett, ha nem.
Néhai vörös csillagok;
A Múlt éhes gyomra korog...
Világforradalmi dogmák
Már önmagukat siratják,
De új "eszme" akad máris;
A sátán ma - liberális.
Néhai vörös csillagok
Műanyag mítosza makog.
Osztályharcos világbéke
Süllyesztőbe került végre,
Hatvanadik évhez közel
Minden perc Békével jön el.
Évek jönnek és távoznak,
Időt,
Ajándékot hoznak.
Sok jót tartogat az Élet;
Amíg Anikóm van - élek.
Hatvanadik évhez közel
Isten már gyakrabban felel.
Szinte minden pillanatban
Érezteti, hogy jelen van.
Már sokat fogyott a vekni,
De még van Idő szeretni.
Minden Öröm duplán jön el
Hatvanadik évhez közel.
Atlantisz dacos emléke
Nem áll az utunkból félre.
Nem áld meg,
De nem is átkoz;
Nem lett hűtlen önmagához.
Boríthatja a Múlt doha,
Nem fogja feladni soha.
Nem lágyul időre, hőre,
Ő marad a Jövő őre.
Igazságot akar végre
Atlantisz dacos emléke.